Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Velladics Márta: A szerzetes rendházak felszámolása II. József korában
Velladics Márta: A szerzetes rendházak felszámolása 11 ban egykor kihelyezett és már visszafizetett, de újból még ki nem adott tőke is volt, annak nemcsak nagyságát jegyezte le az ellenőr a fent leírt módon, de azt is fel kellett, hogy tüntesse, kinek, mikor, mennyi időre, milyen kamatra adták kölcsön (5. pont, 1. tábla). A készpénzek vizsgálatát az adósságlevelek összeírása követte. Ezeket két csoportra osztották: 1. az ún. alapítványi tőkék, melyekhez általában a kolostorra háruló kötelezettségek is járultak (3. tábla);19 2. a saját, illetve gazdálkodásból eredő tőkék (2. tábla).20 A rendház gyakran adott készpénzt vagy természetbeni javakat kamatra kölcsön. Táblázat készült a kihelyezett tőkékről („Aktivkapitalien”) és a kamathátralékokról („Aktivrückstand” 4. tábla). A hátralékokról öszeállított kimutatás alapján a biztosok személyesen hallgatták ki az adósokat, s ha valóban elismerték tartozásukat, arról okmányt írtak, egyben adósságuk hat héten, de legfeljebb három hónapon belüli kiegyenlítésére szólították fel őket (8. pont). Ha az adós kétségbe vonta tartozását, ebben az esetben újból meghallgatták mindkét felet — az adóst és a kolostor elöljáróját —, szembesítették őket, majd a komisszáriusok dolga volt igazságot tenni, s jelentésükben az ügyet az országos hatóságok előtt is feltárni (9. pont). Ahogyan egy kolostornak vannak adósai, a kolostor is lehet adós. Az előző bekezdésben említett gyakorlat szerint ebben az esetben is táblázat készült (5. tábla) a kolostornak nyújtott tőkékről („Passivkapitalien” 10. pont), illetve kamathátralékokról („Passivrückstand” 11. pont). Ez utóbbiak esetében az elöljáró bevallása alapján a biztosok megidézték a hitelezőket, akiknek írásban kellett nyilatkozni a hátralékról, akár készpénzről, akár természetbeni javakról volt is szó. A nyilatkozatnak tartalmaznia kellett a tranzakció tárgyát s idejét. A bevallásokból a komisszár készített összesítést (6. tábla) az apát ellenjegyzésével.21 A biztosok ezeket a tartozásokat nem egyenlíthették ki, arról csak a felettes hatóság dönthetett (50. pont). A kolostori javaktól függetlenül kezelték a templom vagyonát. A templomi alapítványokról, aktiv és passziv tőkékről (15. pont), a berendezési tárgyakról (16. pont) a fent leírt, illetve az alább következő módon, de a rendház összeírásától független táblázatokban adtak számot. Különösen fontos volt ez ott, ahol a rendi templom egyben plébánia- templomként is működött, hiszen ebben az esetben a leltárban meg kellett jelölni, hogy mi az, ami plébániatemplomként s mi az, ami rendi templomként illeti meg az istenházát (17. pont). 19 Például misealapítványok. 20 Ebbe a csoportba tartoztak például a szerzetesek által örökölt összegek (6. pont). 21 A kolostor birtokain („Kurialgrund”) előforduló passzív és aktív elmaradásokról az instrukció 45. pontja rendelkezik, hivatkozva az itt ismertetett pontokra.
