Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - K. Farkas Claudia: A "kikeresztelkedés" problémája a zsidótörvények idején (1938)
K. Farkas Claudia: A „kikeresztelkedés” problémája 117 dek húzódott meg döntésük mögött — az áttérés őszinteségéről igyekeztek meggyőzni a segítségül hívott egyházi személyiséget. A kikeresztelkedések mögött húzódó körülményeket jól ragadta meg F. A., aki 1938. április 9-én intézett levelet Raffay Sándor evangélikus püspökhöz. Rámutatott arra: a kikeresztelkedésre sokakat az vitt rá, hogy Magyarországon „a zsidó” szó nemcsak az izraelita felekezet megjelölésére szolgál, hanem arra, hogy „a zsidó és a magyar megkü- lönböztetendő”.14 Aki ennek a nyomásnak a hatása alatt érezte, hogy magyar és zsidó volta között választania kell, és „aki magát elsősorban magyarnak érezte, annak kereszténnyé kellett lennie”. Az embereknek identitásuk megőrzéséhez szükségük van arra, hogy egy adott közösségbe tartozzanak, akár csak formálisan is. A vallás az egyik ilyen csoportképző tényező. Am a zsidóknak, akik ezt az 1930-as években Magyarországon valamely keresztény vallásban vélték újból újból megtalálni, sokszor csalódniuk kellett. Az áttértek tarthatatlan helyzetére rámutatva F. A. azt írta: immár „teljesen idegenek a zsidó társadalomban, mely őket be sem fogadná”. A lelki katasztrófa másik mozzanatát az jelenti számukra, hogy a keresztény társadalom sem ismeri el őket keresztényeknek, így arra ítéltetnek, hogy „egész életüket idegenben, hazátlanul töltsék el”. F. A. egy egész zsidó réteg életérzését szólaltatta meg.15 Egy másik levélíró elkeseredésének adott hangot amiatt, hogy a rendelkezések értelmében már nem fog kereszténynek számítani. Pedig a keresztség számára valóban mély lelki átalakulást jelentett. Ezért ő nem térhet vissza ősei hitéhez, hanem mint kitaszított kereszténynek „lelki-légüres térben kell bolyongania”.16 Egy a magyar katolikus egyház első emberének, Serédi Jusztinián- nak címzett levél írója is hasonló gondolatokat szólaltatott meg levelében. Tűrhetetlennek tartotta, hogy a zsidótörvények a katolikus vallásra áttértek, vagy „a már katholicizmusban nevelkedettek tízezreit [...] lökik vissza a [...] zsidóságba”17 és ezáltal teljesen idegenné válnak saját hazájukban. Zsidókká nem válhatnak — érvel a levélíró —, hiszen 14 Evangélikus Országos Levéltár, (továbbiakban: EOL) Raffay-hagyaték. „Zsidó levelek 1919—44.” (továbbiakban: Raffay-hagyaték.) Sz.n. 15 Az új keresztények — mondja Bálint László — a legtárstalanabb elemei a társadalomnak. Tűrhetetlen helyzetüket a zsidóból reformátussá lett szerző a következő szavakkal ecsetelte: „Akik elhagyták az ősi hitet, vergődnek az őket őrlő malomkövek között, lézengenek úgy, hogy sehova sem tartoznak. A zsidóság, a régi tábor, tobzódó gyűlölettel tagadta ki valamennyiüket, az erős, hatalmas, új gyülekezet, ahova menni akartak, viszont éppen csak megtűri őket és formaian ad nekik hazát. Reménytelennek látszó, örökös ideodajárkálás ez két szomszédvár között.” BÁLINT LÁSZLÓ: Az áttért megszólal. Szeged, é.n. 7. p. 16 EOL. Raffay-hagyaték. Sz.n. 17 Esztergomi Prímási Levéltár (továbbiakban: EPL.). 2211/DC. 1938.
