Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - K. Farkas Claudia: A "kikeresztelkedés" problémája a zsidótörvények idején (1938)

116 Egyháztörténeti Szemle II/1 (2001) A főpapi nyilatkozatok felidézésével az „Egyenlőség” cikkírói a ke­resztény egyházakat rá akarták döbbenteni arra, hogy ilyen „hívőkre”, ilyen „tömegre” nem lehet szükségük. „Nekik saját jószántukból el ké­ne zárniok az utat az elől, hogy riadt és tanácstalan zsidók tömegesen meneküljenek hozzájuk.”12 — szólt a keresztény egyházaknak szóló ta­nácsuk. A hittagadóknak szóló rövid üzenet pedig az volt, hogy megér­demlik, ha „bezárul előttük a sorompó mindkét oldalon”. A zsidójavaslat rendelkezései nyomán ez némileg így is történt. A „zsidó” fogalom önkényes megállapítása révén ugyanis hatalmas töme­gek váltak jogilag zsidókká, köztük számosán olyanok, akik vallási-egy­házi hovatartozás szempontjából régen megszűntek azok lenni. Ez az érintettek számára azzal a megrendítő tanulsággal is szolgált, hogy „az általános zsidósors alól senki sem vonhatja ki magát”. Most bebizo­nyosodott— írta a lap —, hogy „a legszíntelenebb zsidót éppen úgy eléri a zsidóság végzete, mint a legönérzetesebbet”. Az, hogy a zsidójavaslat a megítélés szempontjából a kikeresztelke- detteket egy kalap alá vette a zsidó hitközségben maradt „vallástala­nokkal” és a hithű zsidósággal is, ez utóbbiakat — a cikkből úgy tűnik — némi elégtétellel töltötte el. A nehézségek ellenére úgy vélték, hogy ők jobb helyzetben vannak, mert bennük megvan a lelkierő és a vallásos lélek, amely a többiekből hiányzik. Úgy látták, hogy a kikeresztelkedett tek és a vallástalanok számára ennek a lelki csapásnak az elviselését „a bűnbánat fogja nyomasztó súlyával megnehezíteni”. A kikeresztelkedettek előtt — nagyjából az „Egyenlőség” nekik szóló üzenetének szellemében — sokszor valóban „bezárult a sorompó mindkét oldalon”. Rendelkezésünkre állnak olyan dokumentumok, melyeket a ke­resztény hitre térő, de a törvényjavaslat által most zsidónak minősített emberek írtak keresztény egyházfőknek, segítségüket kérve.13 Leveleik­ben elsősorban azt sérelmezik, hogy 1919. augusztus elseje utáni keresz- telkedésük miatt nem számíthatnak kereszténynek, és a keresztség érté­kének megvédelmezésére hívják fel az egyházi vezetők figyelmét. Levele­ikből az is kitűnik, valójában milyen okok késztették őket arra, hogy meg- keresztelkedjenek. Áttérésük egyik fő motívuma a más vallásával köten­dő házasság terve volt, de a munkaerőpiacon érvényesülő antiszemita nyomás is ösztönözte. Ennek dacára — függetlenül attól, milyen egyéni ér­12 Egyenlőség, 1938. április 28.3. p. 13 A történelmi keresztény egyházak vezetői ugyanis az országgyűlésnek hivatalból tag­jai voltak, s a levélírók az általuk képviselt egyházak erkölcsi súlyára tekintettel kérték segítségüket. A keresztény egyházfők az első két zsidótörvényt (1938-ban és 1939-ben) megszavazták. In: GERGELY JENŐ - KARDOS JÓZSEF - ROTTLER FERENC: Az egyházak Magyarországon. Bp., 1997. 176. p. Ld. még: GERGELY JENŐ: A magyarországi egyhá­zak és a Holocaust. In: Braham, Randolph L. — Pók, Attila (ed.): The Holocaust in Hungary Fifty Years Later. Columbia University Press, 1997. 441^443. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom