Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - K. Farkas Claudia: A "kikeresztelkedés" problémája a zsidótörvények idején (1938)

K. Farkas Claudia: A „kikeresztelkedés” problémája 115 meggyengítették a zsidó közösség sorait. Az „Egyenlőség” című lap azt is a kikeresztelkedett zsidók szemére vetette, hogy „nyíltan antiszemitáskod- nak, tüntettek a zsidóság ellen, melyet lenéztek és megvetésnek tettek ki”. A lap a kitértektől való merev elhatárolódást javasolta a közösségben mar­adottaknak. „Semmi közünk a kitért zsidókhoz. Nem akarunk róluk tudni. A kitért zsidók elárulták a zsidóságot.” — olvashatjuk az indoklást. Úgy lát- ták: a „kitérési pszichózis” áldozatai a keresztlevelet olyan „útlevélnek” te­kintik, amely „egy jobbnak remélt szférába segítheti át” őket. Próbálták bi­zonyítani, hogy azokat, akik rosszul értelmezett anyagi szempontok miatt hajlandók lemondani az egyik legfőbb erkölcsi értékükről, a hitükről, a ke­resztény vallásfelekezetek sem látják szívesen,10 11 hiszen ők is érzékelik, hogy az ilyen jellegű áttérések mellőzik az igazi vallási indíttatást. Átté­résükkel annyi változik csupán, hogy „rossz zsidókból” — akiktől maga a zsidóság is szívesen vesz búcsút — „rossz keresztényekké” válnak, így az egyházaknak áttérésükből lelki értelemben nem származik hasz­na. Az „Egyenlőség” érveléséhez keresztény egyházi vezetőknek a zsi­dóságot a valláscserétől óvó kijelentéseit is felhasználta. Dr. Csernoch János bíboros például még 1920-ban, az egyik nagy kitérési hullám ide­jén arra figyelmeztette a zsidókat, hogy éljenek a mózesi törvények sze­rint és ne szégyelljék zsidóságukat. A főpap szerint ezzel elkerülhető az, hogy a keresztény hitre térők a zsidóságra szégyent hozzanak. A protestáns egyház egyik kiemelkedő vezetőjének, Dr. Baltazár Dezső­nek 1924-ben elmondott szavait is segítségül hívták azok a zsidó köz­írók, akik a zsidóság kikeresztelkedését ellenezték. Baltazár szerint „a kitért zsidó olyan, mint egy fehér lap az Ó-testamentum és Új-testa­mentum kötetei között. Sem ide, sem oda nem tartozik”.11 10 Berényi Tihamér a „Zsidó Hitélet” hasábjain próbált a kikeresztelkedés — szerinte rendkívül kétséges „értelmére” — rávilágítani. Levelét „egy renegátnak induló” ba­rátjához címezte: „Azzal, hogy kitaszítod Magadat a zsidóságból, még nem jelenti részedre azt a biztos páholyt, ahonnan végig nézheted, mint verik véresre azokat, ahonnan tehetségedet nyerted, sőt mindenkitől megvetve a kísérőzenét is Te szol­gáltatod hozzá...” Zsidó Hitélet, 1938. február—március. 12. p. 11 Uo. Baltazár Dezső ugyanakkor egy vele készített interjúban azt mondta: „A kitért, vagy áttért embert nem szeretem. Becsülöm ellenben a megtért embert, legyen az bárki.” In: Zsidó Hitélet, 1938. július (s. p.) (Kiemelés tőlem. — F.C.) Az általunk idézett nyilatkozatok között csak látszólag van ellentmondás. Ő nyilván arra akart utalni, hogy a zsidó áttérő önmagában nem haszon az egyháznak, csak akkor, ha cselekedetéhez igazi vallásos meggyőződés társul. Nem mindenki gondolkodott azonban így. Schulek Tibor evangélikus lelkész „A zsidókeresztyénekről” címet vi­selő tanulmányában az egyházak „alig jóvátehető mulasztásának” nevezte azt, hogy befogadták a zsidó áttérőket az egyházba. SCHULEK TIBOR: A zsidókeresztyé­nekről. Különlenyomat a „Keresztyén Igazságából. Győr, 1938. 2. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom