Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - K. Farkas Claudia: A "kikeresztelkedés" problémája a zsidótörvények idején (1938)

A „kikeresztelkedés” problémája a zsidótörvények idején (1938)

K. Farkas Claudia

csekély arányban jellemezte a magyarországi zsidóságot. Az 1930-as évek második felétől azonban tapasztalható volt a zsidó vallástól való elfordulás jelensége, amelytől (az asszimiláció sajátos formájaként) az érintettek társadalmi kezelésük módosulását várták.1 Az átke- resztelkedésben formát öltő asszimilációs vágy hátterében a zsidó léttel járó hátrányok elkerülésének a szándéka rejlett. Bár a keresztelés az érintettek társadalmi megítélését legtöbbször nem javította, olykor azonban elháríthatta a szakmai vagy az iskolai karrier előtt álló akadályokat. A folyamat az antiszemita törvényhozás hatására természetesen felgyorsult, bár a kikeresztelkedés érvényességét (és ezáltal hatékonyságát) az egyes zsidótörvények eltérően szabályozták. 1

1 Karády Viktor a „kitérést" a „voluntarista asszimiláció egyik formájának” nevezi, mert a zsidó felekezeti státus formális feladása mintegy a „zsidósággal” való végleges egyéni szakítást fejezte ki. KARÁDY VIKTOR: Zsidóság, modernizáció, polgárosodás. Bp., 1997. 132. p. (továbbiakban: KARÁDY, 1997.) Fontos megemlíteni azt is, hogy zsidók esetében a hitehagyás anyakönyvi ténye sosem felelt meg teljesen a keresztény közösségbe való befogadás társadalmi aktusának. Bár sokszor elhangzott az az állítás, hogy az asszimilációs szándék igazi bizonyítéka a megkeresztel- kedés lehet. Ld. pl.: ROYKÓ VIKTOR: Kereszténység, Magyarság, Zsidóság. Adalék a csonkamagyarországi zsidókérdés megoldásához. Kiskunfélegyháza, 1938.

.KIKERESZTELKEDÉS”, AZ IZRAELITA FELEKEZET ELHAGYÁSA