Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felvilágosodás kori változások a Sárospataki Református Kollégiumban
Ugrai János: Felvilágosodás kori változások Sárospatakon 109 Az intézmény gazdasági és társadalmi háttere A hiányosságokkal együtt is kifejezetten pozitív tanrendi változásokról és gyűjteményi gyarapodásról számolhattunk tehát be. Ezek után mindenképpen fontosnak tartjuk legalább vázlatosan áttekinteni, hogy ez a prosperitás miből volt finanszírozható, illetve ezt a fejlődést leginkább kik használhatták ki. Hörcsik Richárd rendkívül alapos munkájának a segítségével köny- nyen feltérképezhető, hogy az intézmény milyen anyagi kondíciókkal rendelkezett. A Kollégium igen kiterjedt gazdálkodásának az alapját korszakunkban még az egyre romló hozamú, s az 1810-es évek közepén már veszteséges szőlőbirtokok; a rendszeres, intézményesített ünnepi gyűjtéseken szerzett pénz-, gabona- és boradományok; illetve a saját birtokon termelt és az adományokból befolyt bor önálló kocsmai eladása képezte (a kocsma, a praebitoria 1811-ben az összbevétel majd’ harmadát biztosította).83 Emellett minden tanuló köteles volt tandíjat fizetni, ám a tandíjakból származó jövedelem korántsem számított a legjelentékenyebb jövedelmi forrásnak. A kiadások túlnyomó — s egyre növekvő — részét a Kollégium hitelezői tevékenysége fedezte. Az alacsony, általában 6 %-os kamat (országszerte ennek a négyszeresét kérték) ráadásul számottevő segítséget jelentett a régió középbirtokosai számára és így az intézet a környék gazdaságára is ösztönzőleg hatott.84 Nem szabad megfeledkeznünk a jótevők nagyobb adományairól, alapítványairól sem, hiszen nemcsak az új kollégiumi épület építésekor, hanem a mindennapok működésének a lehetővé tételében is el- hagyhatatlan volt a szerepük. Egy 1800. évi kimutatás szerint a 18. század utolsó évében összesen 41 alapítvány létezett az iskolában, amelyek többségét az 1790-es években (de a legrégebbit Komáromi Kata asszony 1728-ban tette meg) ajánlottak meg. Ezek a fundatiók többnyire egy-egy konkrét célból születtek, általában egy vagy két diák megélhetését, a jogprofesszori vagy praeceptori fizetés, esetleg a könyvtár gyarapítását támogatták.85 Noha a gazdálkodást körültekintően szervezték meg, s ezáltal jelentős előrelépések — ezek közül kiemelkedik a 19. század első felét meghatározó nagyszabású építkezés — anyagi biztosítására nyílott lehetőség, korszakunkban egyre több súlyos probléma is körvonalazódni kezdett. A nagyobb, költséges beruházások mellett szinte minden évben elkeseredett fizetésemelési folyamodványok megfogalmazására kényszerültek a tanárok, házaik felújítására soha nem jutott elegendő pénz és 83 HÖRCSIK, 1996. 21-82. p. 84 HÖRCSIK, 1996. 45-51. p. 85 SRKLt. A. XXVIII. 10.946
