Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felvilágosodás kori változások a Sárospataki Református Kollégiumban
100 Egyháztörténeti Szemle 11/1 (2001) gyárul tartotta a természettani előadásokat27, majd az 1796. évi új tanterv — a latin nyelv meghagyása mellett — hazánkban először általánossá tette a gimnáziumban a magyar nyelvű oktatást.28 A deputatio ezt az intézkedést azzal magyarázza, hogy sokan csak az alapvető tudás érdekében járnak iskolába, nem kívánnak továbbtanulni, s nekik nem szükséges más nyelvet elsajátítani. Emellett egy újabb idegen nyelvtan elsajátítását is megkönnyíti a magyar nyelvi szabályok szabatos ismerete. A praktikus okok mellett a szerzők megjegyzik, a magyar nyelv szakszerű tanítása a legfőbb letéteményese a nemzet fennmaradásának is.29 Fentebb már említettük, a latinitás fenntartásában érdekelt „hu- mán”-erők támadásai a 19. század elején rendre sikertelennek bizonyultak. Az 1810. évi tanterv végül minden gimnáziumi osztály számára külön előírta a magyar nyelvtan tanítását. A „humán”-csoport átmeneti uralmát követően 1818-ban pedig az országban ismét kivételes reform bevezetésére került sor: mindent, még az akadémiai tagozaton a teológiát is magyarul tanították.30 Eközben Pápán — annak ellenére, hogy Márton István a nemzeti nyelv pártfogójának számított — megszigorították a magyarul beszélés tilalmát31, s a konzervatív debreceni kollégiumban szintén igen kis tér jutott a nemzeti nyelvnek. A magyar nemcsak az oktatásban, hanem az iskolai élet más területein is egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Egyre több számadás, jegyzőkönyv, hivatalos irat készült magyarul, s 1815-ig tucatnyi anyanyelvű tankönyv is megjelent pataki tanárok tollából.32 Noha nem tekintjük feladatunknak a nyelvújítási mozgalom küzdelmeinek részletezését, azt mindenképpen megjegyezzük, hogy ezek a csatározások nyomot hagytak a Kollégiumban, s megosztották a tanári testületet is. Két sárospataki triász alakult ki; Kazinczy hívének számított Sipos Pál, Vályi Nagy Ferenc és Kézy Mózes, ellenfelének pedig Kövy Sándor, Láczai Szabó József és Rozgonyi József.33 Ehhez kapcsolódóan Kosáry Domokos megemlíti Barczafalvi Szabó Dávid „A tudományok magyarul” című munkáját (1792), hiszen a radikális neológust a nyelvészek 27 A természettant tanulók első kérvénye a patronátus felé az oktatás praktikussága és hatékonysága érdekében: SpLt. A. XXIV. 8982. 28 KÖDÖBÖCZ, 1986. 60-62. p. 29 Lit. Dep. 1796. 45-60. p. 30 KÖDÖBÖCZ, 1986. 25-26. p. 31 TRÓCSÁNYI ZSOLT (szerk.): A pápai kollégium története. Bp., 1981. 129—132. p. 32 FEHÉR ERZSÉBET: Sárospataki tanárok magyar nyelvű tankönyvei a Kollégium alsó és középső szintje számára (1793—1848). Miskolc, 1989. (továbbiakban: FEHÉR, 1989.) 25-57. p. 33 FEHÉR, 1989. 19-21. p.
