Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szatmári Judit: A református egyház előkészületei az 1848-as miniszteriális konferenciára
Szatmári Judit: Előkészületek az 1848-as miniszteriális konferenciára 91 testánsoknál illy kétségre és aggodalomra szolgáltattak alkalmat.” A miniszterséget sem vállalta volna el, ha az egyenlőség és viszonosság elve a törvényben nem szerepel. Ám a másik fél sem volt teljesen elégedett, többet vártak a minisztériumtól, ám a haza fenyegetett volta miatt félretették követeléseiket a béke helyreállításáig: „Tudomásul vesszük, oly biztos reménnyel, hogy a nyilvánított elvek és ígéretek a törvény értelmében tettekben fognak megvalósulni.” Szeptember 7-én a három egyház képviselői közös tanácskozással zárták le az értekezletet. Az államhoz való viszony konszolidálásán kívül ugyanolyan fontosnak tartották, hogy saját belső viszonyaikat is rendbe tegyék. Székács József a PEIL lapjain már korábban figyelmeztetett erre: „Mert rendezetlen testülettel nehéz rendezett minisztériumnak közlekedni.’”8 A magyarországi református és evangélikus egyház utoljára 1791-ben tartott Budán illetve Pesten zsinatot, az ott hozott kánonok uralkodói szentesítése azonban elmaradt. Az egyház- kerületek élték a maguk külön életét, s míg az evangélikusoknál legalább az egyetemes főfelügyelő tisztsége országosan összefogta az egyházat, a reformátusoknál ez teljesen hiányzott. A szu- perinteridenciák esetlegesen érintkeztek egymással, ha a vallási sérelmek, a közös alapítványok, a bécsi és budai ágensek, az országgyűlési prédikátor stb. ügye közös döntést követelt. A budai zsinat óta a négy kerület rendszeres évi „generalis conferentiái” az 1840-es évekre abbamaradtak. Az erdélyi egyházkerület csatlakozása, amelynek hagyományai még több ponton eltértek a magyarországitól, tovább színezte az egyházi gyakorlat tarka képét. Ezért határozták el az összegyűlt képviselők, hogy a következő évben kerüljön sor nemzeti zsinat megtartására, és sorra vették az annak előkészítésével kapcsolatos kérdéseket. A zsinat idejét és helyét kijelölték: 1849. augusztus első vasárnapja, Pest. Nem tudhatták, hogy nem egy év, de több évtized telik el a következő zsinatig (1881. Debrecen református zsinat, 1891. Budapest evangélikus zsinat), a szabadságharc leverése lehetetlenné tette annak megtartását. Az 1848-as miniszteriális konferencia látszólag eredménytelenül végződött, a tervezett új vallásügyi törvény nem született meg. Az állam és egyház közötti kapcsolat rendezetlen kérdéseinek megoldása a következő nemzedékre várt. Az 1848/20. te. által kimondott feleke- 58 58PEIL, 1848. 19. sz. (április 2.) 420. p.
