Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szatmári Judit: A református egyház előkészületei az 1848-as miniszteriális konferenciára
82 Egyháztörténeti Szemle 1/1 (2000) nak - 1848-ban végig fontos szerepet játszott, mint a híreket közzétevő, vitás kérdéseknek helyt adó folyóirat. A Székács József pesti evangélikus és Török Pál pesti református lelkészek szerkesztésével 1842-ben indult PEIL március 19-i száma már „A sajtó szabad” felirattal jelent meg, s ettől a számtól kezdve folyamatosan híreket közölt a két protestáns felekezet egyházkerületeinek, egyházmegyéinek eseményeiről, gyűléseiről. Ugyanígy hozta a hamarosan megalakult vallás- és közoktatásügyi minisztérium közleményeit, de a 20. törvénycikket is teljes terjedelmében közölte. Székács szerkesztő Merengések cím alatt az év elejétől közölt sorozatában az 1844/3. te. hiányosságait kihasználó visszaéléseket taglalva már március 12-én a protestánsok jogos igényeként fogalmazta meg a felekezek közötti tökéletes egyenlőséget. Április 2-án örömmel írhatta, hogy az, amit pár héttel korábban félve, a körülményektől és a cenzúrától tartva, mondhatott ki, a kölcsönös viszonosság elve kimondatott, s hiszi, hogy tényleges megvalósulása is bekövetkezik. Tehát „gondolkozzunk, szóljunk, írjunk”, s felteszi a vitaindító kérdést: milyen feltételekkel fogadják el az egyházak az állami támogatást? Ezután sorra jelentek meg a felszólalók pro és contra cikkei a lapban - hogyan őrizhetik meg az egyházak autonómiájukat, ha az állam fizeti lelkészeiket, meddig maradnak az iskolák egyházi kézben? A felszaporodott cikkek, a közlésre váró hírek sokasága és a fokozott érdeklődés következtében az addig hetente egyszer megjelenő PEIL júliustól hetente kétszer jelent meg. Kialakult az autonómiához feltétlenül ragaszkodók tábora, s azoké is, akik az állami támogatás fejében akár az iskolákat is átengedték volna. Könyves Tóth Mihály debreceni lelkész éppenséggel három pártról számolt be a tiszántúli egyházkerületben. így írta Török Pálnak májusi levelében: „Mi a fene lesz belőlünk: nem tudom. Sok tractus’1 feltétlenül veti magát a minister kezébe, mert tagjaitól a nép forma szerént megtagadta a fizetést, a papok és családjaik szinte kétségbe estek. A felsőszabolcsi tractusban van pap, ki a szomszéd faluból kéregetett egy véka tengerit. E tractus képviselői egyenesen és minden halogatás nélkül egészben a statusra bízzák egyházunkat. * 3 3iMerengések. I-V. PEIL, 1848. 7. sz. (február 13.) 193-199., 9. sz. (február 27.) 257- 264., 11. sz. (március 12.) 327-339., 19. sz. (április 2.) 417-421., 16. sz. (április 16.) 481-484. p. 3lTractus: az egyházmegye, esperesség régi, latin elnevezése, még senioratus néven is szerepelhet.
