Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szatmári Judit: A református egyház előkészületei az 1848-as miniszteriális konferenciára
Szatmári Judit: Előkészületek az 1848-as miniszteriális konferenciára 75 tek állásfoglalása, véleménye a jegyzőkönyvek szintjén még csak ismert, de az egyházközségekben lezajló események jórészt ismeretlenek. Igaz, hogy a protestáns egyházakat kívülről érintő változás (egyenjogúsítás, állam és egyház új kapcsolatának kialakítása) illetve a belülről megindult változási, változtatási szándék (nemzeti zsinat előkészítése) előbb a háborús események, majd az önkényuralom miatt csak kezdemény lehetett. Ugyanakkor 1848 mindenképpen fontos előzménye volt az egyház és az állam közötti viszony alakulásának és a protestáns egyházi szervezet egységessé válásának a 19. század utolsó harmadában. Az 1791/26. törvénycikk meghozatala után fél évszázad telt el, mire az 1843-44-es országgyűlésen új vallásügyi törvény született. Bár ez több hátrányos megkülönböztetést érintetlenül hagyott, olyan pozitívumok szerepeltek benne, mint a vegyes házasságok protestáns lelkész előtti megköthetése, szabad áttérés protestáns vallásra. A magyarországi református és evangélikus egyház igen elégedett volt az 1844/3. törvénycikkel, hiszen meghozatala három országgyűlésen keresztül húzódott. Az 1832-36-os diétán a főrendi tábla visszautasítása hiúsította meg, az 1839-40-esen pedig elmaradt a királyi szentesítés.3 Az utolsó rendi országgyűlésen a vallásügy nem szerepelt a királyi előterjesztésben a tárgyalandó törvényjavaslatok között. A protestáns fél ezt igen kedvezőnek találta, hiszen a katolikus klérus éppen ennek ellenkezőjére törekedett, módosítani, kiegészíteni akarta az 1844/3. törvénycikket. A protestánsok viszont azt szerették volna elérni, ha e törvényt mindenki szorosan betartja, s a vallási sérelmeket eszerint rendezik. Ilyen sérelmek: az áttérések megnehezítése, a vegyes házasságokból származó gyermekek vallásának megszabása, mely ügyekben gyakran maga a Helytartótanács az 1844/3. te. szellemével ellenkezőleg rendelkezett, nem is beszélve a klérus akadályozó szerepéről. A protestánsok, ezen belül a reformátusok 1847-es állás- foglalására jellemző példa a református egyház két vezető személyiségének levélváltása. Báró Vay Miklós tiszántúli református főgondnok és Szoboszlai Pap István tiszántúli református szuperintendens egymás közötti levelezésükben az országgyűlés kezdetétől rendszeresen Zsilinszky Mihály (szerk): A magyarhoni protestáns egyház története. Bp., 1907. 639-652. p.; ZSILINSZKY MIHÁLY: Az 1848-iki vallásügyi törvényezikk története. Bp., 1908.; VARGA Zoltán: Szoboszlai Pap István élete és munkássága különös tekintettel egyházpolitikai tevékenységére. Debrecen, 1934.
