Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - Péter Katalin: Az Egyháztörténeti Szemle köszöntése
Az Egyháztörténeti Szemle köszöntése Péter Katalin Z A FOLYÓIRAT nagy kockázattal indul. Mindent nyerhet vagy mindent veszíthet. Azért gondolom így, mert a világ és az egyházak viszonya ma változásban van. Nemcsak itt, Magyarországon, hanem mindenütt a világon tapasztalható az, hogy az emberek érzései szélsőséges pontokon sűrűsödnek. Vannak, akik mindenfajta egyháztól tökéletesen elfordulnak, mások saját lényük lényegét keresik egyházuk tanításaiban. A politika hol vállalja, esetleg túlhajtja az egyházak és az államok egyidejű létezésének következményeit, hol a tökéletes szétválasztást tudná csak elfogadni. Az egyes egyházakon belül sem egyértelmű a helyzet. Az intézmények megújítása, a laikusok, a nők szóhoz juttatása mindenütt napirendre került, illetve heves vitákat vált ki. Ugyanígy, súlyos érzelmek terhelik a új egyházak megjelenését. Abban a kultúrkörben, amelyben mi élünk, a zsidó-keresztény párbeszéd akadozik. Az antiszemitizmus minden civüizált lény egyik legsúlyosabb gondja. Ehhez társul az, hogy a kereszténységen belül is vannak ellentmondások. Kutatják az egység visszaállításának, vagy legalább az összetartozás szimbolikus megjelenítésének lehetőségét, ugyanakkor mások saját felekezetűk egyeduralmára törekednek. Az érem másik oldalán, mind NyugaúEurópában, mind KeleúEurópában nő a közöny. Nő ugyanakkor az elbizonytalanodás. Ha kényelmes fotelból nézhetjük az egyházi szertartásokat, könnyen válik minden puszta látványossággá.
