Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - RECENZIÓK - Benke György: Allen Hayes Merriam: People of the Millennium. A Selection of Persons-of-the Year from A. D. 1000 through 1999
Recenziók 171 vasunk ebben a könyvben, mégpedig úgy, hogy minden évhez egy embert köt és értékel. Nem könnyű vállalkozás volt ennek a listának az összeállítása. Nem a millenniumnak 1000 legfontosabb emberét akarta megnevezni a szerző. Hisz voltak olyan évek, melyekben több olyan személyiség közül kellett választania, kik nagy mértékben hozzájárultak a világ történelmének és az emberiség kultúrájának alakításához. (Ilyen volt például az 1945. esztendő.) És voltak évek, különösen a millennium kezdeti századaiban, ahol komoly kutatások után lehetett megnevezni valakit, akit valóban „az év emberének” lehetett minősíteni. Allen H. Merriam a Joplinban működő Missouri Southern State College professzora, szaktárgya a kommunikáció. Tanulmányokat végzett Indiában, évekig a Peace Corps önkéntese volt Afganisztánban. Magyarországra is ellátogatott, amikor a Tiszáninneni Egyházkerület kapcsolatba került a Missouri Presbyteryvel az 1980-as évek közepén. Kulturális utazást kínál a szerző, és együtt utazhatunk vele ezer éven át. Olyan túravezető, aki a neki érdekes helyekre és személyiségekhez vezeti el az érdeklődőket. Nincs olyan mérce a kezében (és ilyen nem is áll rendelkezésére senkinek), amivel biztosan megállapíthatná, hogy egy-egy évben ki volt a legjelentősebb ember a világon. Sőt arra bíztat, hogy mindenki végezze el a maga kutatását, és próbálja összeállítani a maga listáját az év embereiről. Ami figyelemre méltó — és amit az előszóíró, Sir Robert Scott, a Greenwichi Millenniumi Bizottság elnöke is hangsúlyoz —, hogy a szerző nem vádolható amerikai elfogultsággal, de még a nyugati keresztyén kultúrához kötődő „sovinizmussal” sem, mert sok olyan török, arab és hindu személyről is ír, aki legtöbb olvasójának ismeretlen. Ezáltal arra ösztökél, hogy többet megtudjunk róluk, meglássuk azt, hogy emberi életünk, kultúránk, sorsunk összetartozik, bárhol és bármikor éljünk is. Nekünk, magyaroknak is érdekes ez a könyv, sőt, ami a lista vezetőjét illeti, egyenesen hízelgő is. Az első személy ugyanis, akiről szól, az 1000. esztendő embere: „I. István, Magyarország megalapítója, akit Vajknak neveztek, a magyar koronát II. Szilveszter pápától kapta, és a keresztyénség elterjedését elősegítette országában, amiért 1083-ban szentté avatták.” A következő magyarok, akiket egy-egy év emberének választott: 1092 — Szent László, 1222 — IV. Béla (Aranybulla), 1443 — Hunyadi János, 1850 — Kossuth Lajos, 1897 — Herzl Tivadar (a modern cionizmus atyja). Az előszó írója is megjegyzi, hogy ki-ki másképpen állítaná össze a listát. Nem is azokkal van baj, akik bekerültek az ezer év emberének a listájába, hanem azokkal, akik kimaradtak abból. A szerző is érzi azt, hogy kihagyott olyanokat, akiket sokan joggal bevettek volna. Fel is sorolja ezeket A „majdnem bekerültek” pótlistájában. olyan neveket találunk itt, mint Giordano Bruno, Alexander Eif
