Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - KALÁSZATOK - Egy "janicsár" különleges rekordja 1961-ből. Közli Fazekas Csaba
Kalászatok 145 gedi egyetem jogi karára, melyet a borsodi egyházügyi főelőadó meleg szavakkal — bár ami az „építő állam építését” illeti — kisebb képzavar keretében köszönt meg. Azért — mint az Olt Károlynak küldött köszönőleveléből kitűnik — Lobkovitz értett a finomabb célzásokhoz is. (Ld. 2/a—b. sz. dokumentumok.6) A történet igazi pikantériáját azonban itt is a kor adja: e leveleket tartalmazó iratcsomó is tele van különböző közép- és felsőoktatási intézmények bizalmas átirataival, melyben a tanulmányi osztályok Lobkovitz véleményét kérik egyházi személyek (protestáns és görög katolikus lelkészek) gyermekeinek felvétele ügyében. Jellemző, hogy az törhette ketté egyes fiatalok életét apjuk „reakciós papi” magatartása nyomán, vagy éppen kényszeríthette pozitív véleményével rájuk a párt politikájának képviseletét, akinek a fenti módon intézték el egyetemi felvételijét. Korfestő adaléka van annak is, hogy egy nyolc általánossal sem rendelkező személy irányíthatta az egyházak életét — méghozzá esetében különös eréllyel. Lobkovitz kérelmeiből továbbá nem mindennapi önbizalom is sugárzott, egyetemi felvételijének mérlegeléséhez ugyanis elég volt saját alkalmasságával kapcsolatos meggyőződése. Felettesei ekkor még elégedettek is voltak a „klerikális reakció” elleni elkötelezett küzdelmével, a felvételi mellé november 7-re külön kitüntetésben és 500 forint jutalomban részesítették.7 1964-ben azonban Olt Károly utóda, Prantner József megelégelte Lobkovitz túlbuzgóságát. A kádári konszolidációba egyre kevésbé fért bele a szűk látókörű és kevéssé művelt főelőadó, hivatalából elmozdították és más területre irányították: egy miskolci hulladék-feldolgozó üzem vezetője lett. 6 B.-A.-Z. m. Lt. Mcs. XXIII.-l/c. 133/1961., ill. 133/1/1961. sz. 7 B.-A.-Z. m. Lt. Mcs. XXIII.-l/c. 142/1961. sz.
