Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szigeti Jenő: Országos evangélikus esperesi értekezlet 1958-ban
140 Egyháztörténeti Szemle 1/2 (2000) amíg az egyházban meghúzódó politikai reakció nincs megsemmisítve. Természetes, hogy az állam az egyházban is a haladó erőket segíti. Különös képlet volna az Ordass által elképzelt „független” egyház, amely elfogadja az állam támogatását, de érdektelen, vagy éppen ellenséges az állammal szemben. Ez az elképzelés az egyház tönkretételéhez vezethet csak. A hívő tömegek nemcsak az egyháznak tagjai, hanem az államnak is polgárai, részt vesznek a politikai életben is. Ezek csak saját érdekeik ellenére léphetnének a reakció útjára. — Válint esperes felfüggesztését megemlíti. — Ezekben a kérdésekben nem érti az állam a tréfát. Itt az országban politikai harc folyik. A lelkészek olyan emberek, akiknek tömegeket van módjukban befolyásolni, nem közömbös tehát az, hol állanak politikailag a lelkészek. Ebben a harcban állást kell foglalnia mindenkinek. Ez azonban nem érinti a vallásszabadság kérdését. Az egyház többsége, meggyőződése szerint, nincsen az ellenforradalom mellett. A lelkészek feladata a lelkigondozás és az ezzel összefüggő szolgálatok. Éppen ezért azonban politikailag sem lehetnek közömbösek. Úgy tűnik fel, hogy az evangélikus egyház viszonya az államhoz zavartalan volt a tárgyalásokig. Ez csak látszat. Nem úgy van, mintha az állam felfogása hirtelen megváltozott volna. Ebben nincsen semmi változás. Hanem az történt, hogy bizalmat előlegeztek az új vezetőségnek és vártak egy évig, mit fog tenni az új egyházi vezetőség a kérdések megoldására. Novemberig nem vetettek fel alapvető kérdéseket. Ha előbb vetik fel őket — akár májusban — akkor tört volna ki a válság. Az egyházi vezetőség vonalvezetése viszont kezdettől fogva reakciós volt. Ezek a kérdések nem intézhetők el jogvitával, törvényekre való hivatkozással. A jognak mindig két oldala van. A törvények azért vannak, hogy az életet segítsék, annak medret adjanak, de nem azért hogy akadályozzák. Az életért vannak és nem fordít va. Nem lehet a törvényeket fetisizálni. Rá kell térni a külföldi kapcsolatok feltárására is. Visser’t Hooft11 1956. november 18-án azt telefonálta tanácsként az egyházaknak, hogy igyekezzenek minél több kész helyzetet teremteni, amíg az állam magához tér aléltságából. 11 Willem Adolf Visser’t Hooft (1900—1985): A huszadik századi ökumenikus mozgalom kiemelkedő személyisége, az Egyházak Világtanácsa első főtitkára.
