Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)

2000 / 2. szám - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szigeti Jenő: Országos evangélikus esperesi értekezlet 1958-ban

Országos evangélikus esperesi értekezlet 1958-ban

Szigeti Jenő

A KÁDÁR KORSZAK EGYHÁZPOLITIKÁJÁNAK ELSŐ TÖREKVÉSE az 1956 előtti egyház „rend” kontinuitásának helyreállítása volt. Ez az egyházak ellenállása, a személyi feltételek változása miatt több ponton ütközött nehézségekbe. Az evangélikus egyházban ez különösen éles harcokhoz vezetett. Ordass Lajos lemondatása, másodszori félreállítása nem volt könnyű.1 Ennek a folyamatnak fontos, az egyház1 Ordass Lajos (1901—1978) 1941-ben lett Budapest-Kelenföld evangélikus lelkésze, 1944. március 19-én, a német megszállás elleni tiltakozásul eredeti Wolf nevét Ordass-ra változtatta, 1945 szeptemberében iktatták be a bányai evangélikus egyházkerület püspöki székébe. 1947-ben a Lutheránus Világszövetség alelnökévé választották, 1948 áprilisában (Kapy Béla lemondása után) az evangélikus egyházegyetem ideiglenes lelkészelnöke lett. Nem sokkal később egyik kezdeményezője a négy püspök által aláírt az iskolák államosítása tárgyában készült körlevélnek, szeptemberben gazdasági bűncselekmények és valutaüzérkedés koholt vádjával letartóztatták és — nemzetközi tiltakozás ellenére — két év börtönre ítélték. 1950- ben még börtönbüntetését töltötte, amikor fegyelmi úton egyháza elmozdította püspöki hivatalából, utóda az állammal együttműködni kész Dezséry László (1914—1977) — az egyházkerület 1952. évi megszüntetése után déli egyházkerületi püspök — lett. Ordasst az 1956 nyarán és őszén kibontakozó politikai folyamatok eredményeként október 5-én rehabilitálták, majd pár nappal később az evangélikus egyház is hatályon kívül helyezte a fegyelmi elmarasztalást. 1956. október 30-án Dezséry Ordass javára lemondott a püspökségről, utóbbi november 2-án rá-