Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról elnevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek társulatára vonatkozó levéltári források a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában
80 Egyháztörténeti Szemle 1/2 (2000) háza lett a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek szerzetes társulatának. A Csehországból hozott szabályokat Franz Mária Terézia anya újra átdolgozta. 1865. január 15-én Kunszt József érsek a szabályokat a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek kalocsai anyaháza számára jóváhagyta és egyszerű fogadalmas szerzetes társulatként megerősítette az intézményt. Franz Mária Terézia Anya azonban a társulatnak szilárdabb alapot, állandó fennmaradást akart biztosítani. Ezt csak a szabályok pápai jóváhagyásával érhette el. 1903. január 12-én XIII. Leó pápa a szabályokat három évre megerősítette,19 az intézményt pedig, mint egyszerű fogadalmas társulatot véglegesen jóváhagyta. A kalocsai anyaház létrejötte után sorra alakultak a nővérek által vezetett intézmények, először csak az egyházmegyében, majd azon túl is.20 A trianoni békeszerződés után elvesztették bácskai zárdáikat, amelyekből később önálló provincia alakult ki. A Kalocsai Iskolanővérek működésük közel 90 éve alatt óvodákat, elemi és polgári iskolákat, óvónőképzőt, elemi iskolai tanítónőképzőket, polgári iskolai tanárnőképzőt, mezőgazdasági lányiskolát, árvaházat tartottak fenn. Fontosnak tartom röviden megemlíteni, hogy a Miasszonyunkról nevezett Iskolanővérek rendjét kétszer is behívták Magyarországra. 1858-ban, Csajághy Sándor21 csanádi püspök hívására a rend régebbi ágának központjából, Münchenből érkeztek nővérek Temesvárra. 19 A végleges jóváhagyás 1907. február 25-én történt meg. 20 Az Iskolanővérek által létrehozott zárdák, az alapítás sorrendjében, a működési idejüktől függetlenül: Óbecse (1868), Topolya (1869), Baja (1870), Szabadka (1874), Bács (1876), Újvidék (1878), Kunbaja (1880), Jánoshalma (1881), Temerin (1881), Mohol (1882), Bácsalmás (1886), Zombor (1887), Péterréve (1891), Foktő (1894), Zombor (1896), Horgos (1897), Hódság (1899), Futak (1900), Palánka (1901), Magyarkanizsa (1901), Mélykút (1901), Ada (1902), Szentfülöp (1905), Hajós (1907), Martonos (1908), Kiskunfélegyháza (1908), Bácsszentiván (1909), Alsókorompa (1909), Bácsszenttamás (1912), Bélabánya (1912), Vágújhely (1912), Budapest (1913), Őrszállás (1913), Balatonalmádi (1915), Zombor (1916), Budapest (1916), Pécs (1916), Vecsés (1916), Balatonszabadi (1917), Kúla (1918), Budapest (1920), Siklós (1921), Esztergomtábor (1922), Kiskunhalas (1922), Cegléd (1922) , Dunakeszi (1922), Budapest, Ferenc József fiúnevelő-intézet (1923), Kecel (1923) , Bátya (1925), Hercegszántó (1925), Alsóság (1925), Tamingfu, Kína (1926), Németkér (1927), Budapest (1927), Dávod (1928), Polgár (1928), Kiskőrös (1928), Bácsbokod (1929), Dunapataj (1929), Újszeged (1930), Gara (1930), Kaichon, Kína (1930), Hőgyész (1931), Taminghsien, Kína (1931), Csillaghegy (1932), Mágocs (1934), Szeged (1939), Szabadka (1940), Újverbász (1940), Szová- ta (1941), Szeged (1945), Mezőkovácsháza (1945), Nyergesújfalu (1945), Kecel (1949), Bodvarákó (1949). 21 Csajághy Sándor (1810—1860) 1833-ban szentelték pappá, 1844-től Kalocsán az egyháztörténeti tanszéken működött. 1846-ban érseki titkár és címzetes kanonok, 1851-ben Csanádi püspök. Az egyházi irodalmon kívül költészettel is foglalkozott. MÉL I. köt. 292. p.; BALOGH-GERGELY, 1996. 67. p.
