Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)

2000 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Katona Csaba: A bencés rend mint fürdőtulajdonos az 1860-70-es években

Katona Csaba: A bencés rend mint fürdőtulajdonos

73

fékkel, villannyal ellátva.76 Az újabb komolyabb beruházásokra viszont több, mint egy évtizedet kellett várni és mivel a kisebb Bala- ton-parti települések többsége épp ekkor lendült komolyabb fejlődésnek,77 Füred észrevétlenül elveszítette évtizedekig élvezett monopolhelyzetét a tóparti idegenforgalmában. Ezt a helyzetet rögzítette az írásunk elején idézett bírálat 1912-ben.

Egy évvel később, 1913-ban tett újra jelentős lépést Füred. Az Er- zsébet-udvarral egybeépített Klotild-udvart lebontották és egy új, kétemeletes épületrészt húztak fel az alapokon. Ez lett az Erzsébet-szana- tórium, amelyet a Balaton hasábjain mutatott be igazgatója, Dr. Schmidt Ferenc: „E szanatórium berendezése mindenben a kor igényeinek megfelelő, nem csupán a gyógyításra vonatkozó, hanem a vizsgálatokra szükséges összes eszközök tekintetében is. [...] Ez az új intézmény Füred jövendő nagyságának alapját alkotja és tovább fejlesztve Balatonfüredet világhírűvé tenni lesz hivatva.”78 1913 krónikájához tartozik még, hogy emelettel bővült a Nagyvendéglő is, melynek befogadóképessége így negyven szobával gyarapodott és az új idők jeleként az előkelő — vagy inkább előkelősködő — Grand Hotel nevet kapta.79 Ezek a 20. századi építkezések azonban már Füred történetének egy másik epizódjához tartoznak.

Összegzés

A fentiek során Füred fürdő néhány évtizedének vázlatos bemutatásán keresztül a bencés rend 19. századi történetének megítélését szándékoztunk árnyaltabbá tenni, különös tekintettel arra a folyamatra, amikor az 1848-49 utáni elnyomás enyhülésével a rend, csakúgy, mint a katolikus egyház egésze, mindinkább szembesült a modern idők polgárosuló társadalma által diktált kihívásokkal. Ezek egyike — a rend szemszögéből nézve nyilván csupán periférikus kihívás — volt a rend által kezelt fürdő fejlesztésének sürgető szükségessége. Az ehhez nélkülözhetetlen lépések bő évtizeden át várattak magukra, megtételükhöz a rend egészét érintő személyi váltásokra volt szükség, továbbá arra is, hogy az 1865-ben Pannonhalma, illetve Tihany élére került apá76 ZÁKONYI, 1988. 227. p.

77 A témáról és különösen a déli part kiépüléséről bővebben: KANYAR JÓZSEF: Fonyód fürdőkultúrájának történeti korszakai. In: KANYAR JÓZSEF (szerk.): Fonyód története. Fonyód, 1985. Néhány innen kölcsönzött adattal könnyen szemléltethető ez a fejlődés: Földvár 1907-ben, Fonyód 1908-ban, Boglár, Szemes és Siófok 1912-ben építtette ki kikötőjét. Uo. 174. p.

78 SCH(MIDT) F(ERENC): Az új Balatonfüred. In: Balaton, 1913/7. 78. p.

79 ZÁKONYI, 1988. 457. p.