Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Katona Csaba: A bencés rend mint fürdőtulajdonos az 1860-70-es években
Katona Csaba: A bencés rend mint fürdőtulajdonos 67 „Ghyczy Kálmán, alsóházi elnök ur, julius 11-én B.-Füredre érkezvén, az egész fürdői közönség kebelében mondhatatlan örömet, a fürdőbe új élénkséget érkeztetett.”53 Ez egyebek mellett abban is megnyilvánult, hogy az esti színházi előadás után fáklyás tömeg vonult Ghiczy szállásához zenészek kíséretében, akik a Rákóczi-indulót játszották. Megszakítva az események ismertetését, fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy adott időszakban a Rákóczi-induló hallgatása már önmagában politikai állásfoglalást jelentett. 1860—61-ben az induló népszerűsége — korábban is létező mögöttes jelentéstartama miatt — különösen erős volt. A csehországi Josephstadt várbörtönét is megjárt erdélyi Deák Farkas (1832—1888) például leír egy olyan esetet, ami vele és néhány barátjával történt meg 1860-ban Kolozsváron egy fogadóban, ahol rajtuk kívül néhány főtiszt is jelen volt: „Salamon keservesen húzta a szép nótákat. Egyszer gondolja, hogy talán a tiszt urak kedvéért jó lenne egy valcert is megreszkírozni, a mi asztalunk rákiált, hogy: „Le vele! Nem kell német nóta! Csárdást! Rákóczit!” Föllépésünk oly erélyes volt, hogy Salamon azonnal rákezdte a Rákóczit, de ez azon időben ily nyilvános helyen oly szokatlan is volt, hogy a vendégek közül sokan elsápadtak, s féltek a következésektől, hozzám is közeledett egypár ember, és suttogva kért, hogy az istenért vigyázzunk, mit teszünk.”54 A leírásból kiderül, hogy 1860-ban ezt már meg lehetett tenni következmények nélkül. Egy évvel később pedig — az általunk elemzett évben — annál inkább, amit egy még jellemzőbb példán keresztül is érzékeltethetünk. Amikor a drezdai elfoga- tása után kiszabadult Teleki László 1861 elején Dákán meglátogatta Batthyány Lajos özvegyét, a pápaiak küldöttséget menesztettek hozzá: „A menet a Rákóczi-indulóval vonúlt végig a Dáka felé vezető utcákon, s mire a Laki-útra ért, száma jól megnövekedett. Kéttornyú-Lakon a Hunyadi-indulóval mentek át, s Dákára a Klapka indulóval vonúlt be a menet.”55 Ennek egyik vezetője egyébiránt Vaszary Kolos volt.) Visszatérve az események ismertetéséhez: a Szózat eléneklése után több beszédet intéztek Ghyczyhez, aki maga is megjelent szállása ablakában: „Legnagyobb leve a csend, — mindenki látá, miként az ország elnöke kíván szót emelni. — Még a lombok levelei sem suhogának.”56 Ghyczy úgy fogalmazott, hogy az őt itt ért megtiszteltetés valójában az országgyűlésnek szól: „Válságos időket élünk, 53 Hírharang, In: Balaton-Füredi Napló, 1861/6. 45. p. 54 DEÁK FARKAS: Fogságom története. Pest, 1969. 58. p. 55 KIS ERNŐ: A pápaiak gróf Batthyány Lajos özvegyénél 1861-ben. In: Pápa város egyetemes leírása. Összeállította: KAPOSSY LUCIÁN. Pápa, 1905. 115. p. 56 Hírharang. In: Balaton-Füredi Napló, 1861/6. Uo. 45. p.
