Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sarnyai Csaba Máté: Kényszer és/vagy kompromisszum?
Sarnyai Csaba Máté: Kényszer és/vagy kompromisszum? 45 gyár katholikus clerusnak azt a dicsőséget, hogy maga mond le róla; ne várják, hogy én tegyem meg az indítványt, tegyék meg önök; erre egyik közülük ennyit felelt: „köszönöm a figyelmeztetést, mindjárt megteszem...”56 Másfelől azt sem zárhatjuk ki, hogy lehettek olyan káptalan követek — pl. éppen Daróczy —, akik valóban lelkesedésből adták fel a dézsmát, hisz épp csak röviddel korábban fogadta el az alsótábla az eddig együttesen egy szavazattal rendelkező káptalani követeknek — a fejenkénti szavazás kinyilvánításának részeként — az egyenkénti voksolási jogát, teljesítve ezzel egy fontos korábbi követelésüket.57 A dézsma eltörlésének kérdése pedig közvetlenül ezt követően vetődött fel. A félelem egyik alapja lehetett, hogy az alsópapság egy része a tized- vesztéssel minden javadalmától elesett. Ezért veti fel Kossuth, Vagyon István kérdésére, már a felirat megszövegezésekor, az alsópapság ellátásának törvénybeli biztosítását. Ezt el is fogadják, de a törvény az elvi szintű deklaráció gyakorlati megvalósításának kidolgozását a következő országgyűlés elé utalja, nem kevés bizonytalanságot tartva fenn. A rezignáció másik feltételezhető forrása, hogy — bár korábban igyekeztünk kimutatni: a március 18-i események több mint egy évtizedes folyamat végpontját jelentik — a jelenlevők közül bizonnyal többen inkább, egy nyolcszáz éves rendszer hirtelen összeomlásaként élték meg a történteket. Tény, hogy a források tanúsága szerint senki sem emelte fel a szavát a papi személyek közül a tized eltörlése ellen. A nap korábbi történéseiből — elsősorban a VIII. és IX. te. elfogadásából — világosan kellett látniuk, hogy a „tized ellentmondásaik’ daczára is el fog töröltetni”.58 Ezt érzékelve „engedtek a körülmények visszautasíthatatlan hatalmának”.59 Nem vitatva azt, hogy a motivációk sorában ez lehetett a meghatározó, érdemes figyelembe vennünk, hogy a fent felsorolt érvek és indíttatások eredőjeként egy, az adott helyzet következményeivel adekvát döntést támogattak — ellenszavazat nélkül — a jelenlevők. Ezt lehet utólag önfeláldozásként vagy meghunyászkodásként is értelmezni. A döntés maga — függetlenül heroikus vagy deheroikus voltától, érzelmi töltésének előjeléből — értelmi-logikai úton is indokolható. Az alsótábla irányítása a liberális reformerek kezében volt, akik kitű56 Közli: DEÁK ISTVÁN: A törvényes forradalom. Kossuth Lajos és a magyarok 1848—1849-ben. Bp., 1994. (2. kiadás) 99—100. p. 57 Erről ld. pl: FAZEKAS CSABA: Érvek és ellenérvek a káptalani követek országgyűlési szavazatjogáról Szemere Bertalan ismeretlen beszéde kapcsán, 1847. október 15. In: HEGEDŰS ANDRÁS - BÁRDOS ISTVÁN (szerk.): Egyház és politika a XIX. századi Magyarországon. Esztergom, 1999. 11—32. p. 58 FOGARASSY, 1848. 31. p. 59 Uo.
