Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sarnyai Csaba Máté: Kényszer és/vagy kompromisszum?
32 Sarnyai Csaba Máté: Kényszer és/vagy kompromisszum? ről „egészen lemond”.7 A felindulás okául a Religió és Nevelés azt nevezi meg, hogy : „Kossuth L úr, mikép a ‘Nemz. Újs[ág]! írja ‘bizodalom- ra szólítá fel a rendeket, a ministerium és egymás iránt, ‘s az utóbbinál fogva azt indítványozván, hogy mig e’ jelen országgyűlés tart, addig megyei, városi és káptalani követek egyenlő szavazattal bírjanak...’ Melly bizalmat az egyházi rend nem késett, a’ haza iránti lángoló szeretet sugallta legnagyobb, mert az egész honra kiterjedő áldozatával viszonozni”.8 Ezt követi a későbbi katolikus történetírás egyik jellemző álláspontja is.9 Az alsótáblán lezajlottakra a korszak két fontos forrása, Hám János későbbi esztergomi érsek, illetve Fogarassy Mihály skodári püspök emlékirata is utal. Hám szerint a rendi gyűlésen „felszólították a papságot, hogy mondjon le önként a tizedről, hogyha óhajt egyéb javadalmainak birtokában maradni és más kedvezmények részesévé válni”.10 11 Fogarassy az 1847—48-as országgyűlés alatti püspöki tanácskoz- mányokról írt emlékiratában ugyancsak azt említi, hogy az egyháziak „némelly követektől a papi tizedrőli önkénytes lemondásra fölszólíttat- tak”11 és ezt elfogadták, mivel remélték, hogy egyfelől így a politikai átalakulást békés mederben tudják tartani, másfelől attól tartottak, hogy a „papi tized ellentmondásaik dacára is el fog töröltetni”.12 Már a javaslat felvetésének körülményei is vitatottak. Itt is kitetszik, hogy az események ismertetése mögött kezdettől elvi értékelés húzódott meg. A dolgozat ezen részében azonban — a lehetőségekhez képest — a történtek áttekintésére törekszünk. Az mindenesetre több forrás alapján is nyilvánvaló, hogy az egyháziak közül a már korábban is említett Daróczy Zsigmond az, aki a pécsi káptalan részéről elsőként, örökre és a legcsekélyebb kárpótlás igénye nélkül mondott le a tizedről.13 Őt követte néhány küldött, majd végül az alsótáblán helyet foglaló valamennyi káptalani képviselő együttes közfelkiáltással való hozzájárulása. Az alsótábla világi követei nevében Szentkirályi Móricz köszönte 7 Uo. 8 Uo. 9 MESZLÉNY1 ANTAL: A magyar katholikus egyház és az állam 1848—49-ben. Bp., 1928. (továbbiakban: MESZLÉNYI, 1928.) 64. p. 10 SCHEFFLER JÁNOS: Hám János emlékiratai 1848—49-ből. Bp., 1928. (továbbiakban: SCHEFFLER, 1928.) 40. p. 11 Itt Fogarassy elsősorban Kossuthra gondolhatott, ld. erről alább. 12 [FOGARASSY MIHÁLY:] Emlékirat az 1847—48-iki országgyűlés alatt tartott püspöki tanácskozmányokról (egy résztvevőtől). Pest, 1848. (továbbiakban: FOGARASSY, 1848.) 31. p. 13 Pressburger Zeitung, 1848. március 20. Idézi: VARGA, 1971. 155. p. ill. Religió és Nevelés, 1848. I. köt. 190. p.
