Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sarnyai Csaba Máté: Kényszer és/vagy kompromisszum?
Kényszer és/vagy kompromisszum? Megjegyzések a klérus tizedről való lemondásának történetéhez (1848)* Sarnyai Csaba Máté Bevezetés 1 848 MÁRCIUSÁBAN A KATOLIKUS EGYHÁZ lemondott évszázados jussáról, a tizedről.1 Ez a törvényben kimondott tény. A lemondás körülményei és különösen annak korabeli és későbbi értékelése és értelmezése jó példája lehet annak, ahogyan magük a kortársak — az 1 Az 1848/XIII. te. így szól: „Az egyházi rend a papi tizedről minden kárpótlás nélkül lemondván, az ország Rendei ezen, haza oltárára letett áldozatot örök emlékezet okáért törvénybe iktatják, egyszersmind ezen lemondásnak nyomán elhatározzák: 1. §. A papi tized, akár természetben, akár természetbeni kiszolgáltatás helyett pénzben teljesíttetett, és pedig akár közvetlenül az egyházi rendnek, akár haszonbérlőknek fizettetett, akár örökös szerződés mellett, akár királyi adomány által szereztetett, ezennel örökre megszüntetik.” 1847—8-ik évi országgyűlési törvény- czikkek. Pozsony, 1848. [reprint: 1988.] (továbbiakban: Törvényczikkek, 1848.) 46. p. ill. Magyar Törvénytár, 1836—1868. évi törvényczikkek. Bp., 1896. 236. p. Jelen tanulmány része a szerző készülő „A katolikus felső klérus viszonya a polgári átalakulás folyamatához, 1848 március — december. (A katolikus autonómia megvalósításának problémái)” munkacímű Ph.D. doktori értekezésének. A kutatásokat az Országos Tudományos és Kutatási Alap, az MTA-Sasakawa Alapítvány, a Soros Alapítvány és a Faludi Ferenc Akadémia támogatta.