Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Gergely Jenő: Az izraelita felekezet és a zsidókérdés Magyarországon
10 Egyháztörténeti Szemle 1/2 (2000) az az igazsága, hogy az antiszemitizmus „eltorzított tényekkel dolgozik, de tények eltorzításával dolgozik”.9 A kommunista párt, a hatalom várományosa szempontjából is figyelmet érdemel, hogy a marxista teoretikus miként értelmezte 1946- ban a zsidóság ekkori hazai állapotát, önmeghatározását, illetve a probléma megoldásának-megoldódásának távlatait? „A zsidóság Magyarországon elveszítette nemzeti nyelvét, nemzeti kultúráját. Veszendőben vannak népjellemének maradványai. Vallása gyors visszavonulásban van a felvilágosodás előtt. Beolvadása a múltban már igen előrehaladott volt... a zsidókérdés megoldásának progresszív útja Magyar- országon a zsidók teljes beolvadása felé vezet. Ez az út a demokratikus fejlődés útja... Az antiszemitizmus ma a demokrácia ellen irányul. A harc az antiszemitizmus ellen irányul. A harc az antiszemitizmus ellen egybeesik a harccal a demokráciáért. A zsidókérdést Magyarországon a demokrácia győzelme fogja véglegesen megoldani” — mondta Molnár Erik.10 Ez a diagnózis és prognózis azonban nem bizonyult reálisnak. Mögötte a korszak sematikus marxista szemlélete állt a nemzetről, vallásról és a társadalmi fejlődés viszonyrendszerérői. A ténymegállapítás sem volt reális és még kevésbé igazolódott be később. A magyarországi, avagy a magyar zsidóság teljes beolvadása olyan értelemben, hogy tökéletesen elveszti nyelvét, etnikai identitását és vallását, akkor sem volt és most sem igaz. Sőt ellenkezőleg, a „szocialista korszak” valláselhalásra orientált egyházpolitikája dacára, mára, a demokráciában mutatkozik meg a zsidóság sajátos kultúrája, nemzeti-etnikai identitásának a kifejezésre juttatása, nem is szólva az izraelita felekezet esetében is tapasztalható egyféle vallási reneszánszról. Tehát Molnár Erik egykori „ténymegállapítása” inkább a kommunista elvárás volt, semmint objektív valóság. A szektás marxista felfogás úgy vélekedett, hogy a gyors társadalmi fejlődésnek, amely objektíve a szocializmus felé vezetne, velejárója lesz a nemzeti különbségek elhalása, a nemzetek, mint polgári képződmények megszűnése, s ennek hordozói — mint pl. az állam, a vallás stb. — eltűnése. Ami a mi szűkebb területünket illeti, a szubjektív vo- luntarizmus azt jelentette, hogy ezen fejlődés során — amit ekkor mint- egy két évtizedre kontempláltak — eltűnik, elhal a vallás, mint „reakciós osztálytársadalmi termék”, s a vallástalanodó társadalom lesz csak képes az igazi demokráciára és szocializmusra. A vallás elhalása pedig 9 MOLNÁR ERIK: A zsidókérdés Magyarországon. Előadás a Magyar Kommunista Párt Politikai Akadémiáján. In: Társadalmi Szemle, 1946. július. Újabban közölte: HANÁK (szerk.), 1984. 130. p. 10 HANÁK (szerk.), 1984. 134. p.
