Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tóth István György: Raguzai Lajos, a hódoltság utolsó misszionáriusa
18 Egyháztörténeti Szemle 1/1 (2000) ide négy- meg hatlovas hintókkal a püspökök” - azaz itt a török által megtűrt, szerény szerzetesekre van szükség, pontosan olyanokra, mint a levélíró. Emiatt Raguzai Lajos teljesen eladósodott, feltehetően a helyi katolikusoknál, minden bizonnyal a raguzai kereskedőknél vett fel hitelt, mert mint írta, „a törökök pénzt akarnak, nem szavakat”.11 Raguzai Lajosnak nemcsak a III. Károly magyar király által kinevezett Csanádi püspökkel, Nádasdy Lászlóval gyűlt meg a baja - aki sok elődjéhez hasonlóan, úgy gondolta, hogy egyházmegyéjében semmi keresnivalójuk a Rómából küldött, a püspöki hatalmát el nem ismerő misszionáriusoknak -, hanem a hódoltság misszióspüspökével, Don Luca Natale szerémi püspöki vikáriussal, majd belgrádi püspökkel is. Don Luca Natale „illír”, azaz horvát világi pap volt, és igen hosszú ideig mint nempti plébános szerémi vikáriusként (püspöki helynökként) irányította a belgrádi egyházmegyét, amely a magyarországi királyi kinevezésű püspökségek területét lefedő misszióspüspöki egyházmegye volt. Az a terv, hogy a török uralom alá jutott katolikusokról, akiket nem kereshet fel a Habsburg-országrészben rezideáló püspökük, egy misszióspüspökség létesítésével kellene gondoskodni, már a 16. század második felében felmerült. Elsőként a már említett Raguzai Bonifác 1572-ben javasolta, hogy „a Dunán és a Száván túl lakó népek” számára, azaz a magyarországi hódoltságba, a pápa nevezzen ki egy misszióspüspököt, erre azonban még sokáig nem került sor. Az első olyan püspök, aki az egész régió kereskedelmi útvonalainak központjában, Belgrádban tartotta székhelyét, a sebenicoi születésű dalmát világi pap, Pietro Katich volt, akit V. Pál pápa 1618-ban prizreni püspöknek nevezett ki, azzal, hogy évente hat hónapot tartózkodjon Belgrádban.* 12 Katich 1622. évi halála után 1625-től Alberto Rengjich raguzai obszerváns ferences szerzetes volt a feltámasztott középkori szendrői (smederevoi) püspöki címmel Belgrád főpásztora (1625-1630). Ezután a hódoltság korábbi pápai vizitátorára, Pietro Massarecchi albán papra, bari érsekre bízták a szendrői püspökség vikáriusa címmel a pontosan körül nem határolt hódoltsági missziós UAPF SOCG Vol. 577. Föl. 687. 12A hódoltsági püspökségek kusza viszonyait még Pázmány Péter esztergomi érsek is nehezen tekintette át: TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Pázmány Péter négy kiadatlan levele. In: Ráday Gyűjtemény Évkönyve, VIII. Bp., 1997. 169-184. p.
