Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)

2000 / 1. szám - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szigeti Jenő: Levelek egy álnéven megjelent régi magyar könyvről

Szigeti Jenő: Levelek egy álnéven megjelent regi magyar könyvről 153

A Dicilithus álnév alatt kiadott művét az irodalomban már régebben neki tulajdonították. Zoványi Jenő készülő, ezideig kéziratban lévő protestáns egyháztörténeti lexikona már az ő neve alatt említi. Hogy Zoványi adatát honnan veszi, azt hirtelenében nem tudom megmondani, de ismerve az ő óriási tudását és páratlan megbízhatóságát az adatkutatásban, vakon elfogadom: tehát a Dialithus - Gyöngyösi azonosítás már régebbi keletű. Főszerkesztő Úr adata azonban igen becses, mert kétségtelenül igazolja a Dialithus-féle munkát Gyöngyösi Pál írta! Eddig csak neki tulajdonították.

Ami az idézet tartalmát illeti, itt semmi különösebb nehézség nincs: Gyöngyösön ferencesrendi szerzetház működik a középkor óta megszakítatlan folytonossággal. A török hódoltság alatt a katolikus pasztoráció- ban kiemelkedő szerepe volt a gyöngyösi klastromnak, amint azt Karácsonyi János16 17 * 19 és Szabó Pius s ismert munkáin kívül Szekfű Gyula is megrajzolja Magyar Történetében.1 A hódoltság idejében voltak ugyan jezsuiták is Gyöngyösön (1634-től!), de nekik nem volt templomuk, csak rendházuk és gimnáziumuk (a mai állami gimnázium őse!) - az adat reájuk nem vonatkozhatik. Azt nem kell írnom, hogy az említett szoborcsonkítások és más kegyeletsértő vandálizmusok a töröknél napirenden voltak, hiszen ezt, mint a XVII. század kutatója, számos példából mél- tóztatik ismerni.

Nehezebb a megtörtént eset időbeli rögzítése. Gyöngyösön nem volt török helyőrség, ezért a kóbor török katonák, martalócok, váltságdíjukat kolduló rabok és más ilyesfajta elemek töméntelen erőszakoskodást követtek el. Több szultáni fermán, budai és egri rendelet intézkedik megfékezésükről.

Gyöngyös városának igen értékes török kori okleveles anyaga pompás regesztákban ki van adva Fekete Lajos budapesti egyetemi tanár alábbi munkájában: Gyöngyös város levéltárának török iratai. Megjelent 1933-ban az Egyetemi Nyomdánál. Méltóztassék ezt áttanulmányozni és innen talán megállapítható, hogy melyik zavargásra illik rá legjobban a Gyöngyösi Pál élménye. A Főszerkesztő Úr által felvetett határpont (1670 és 1686) között ugyan nehezen találni ilyen következtetésre alkalmas

16Életrajzi összefoglalása: ZOVÁNYI, 1977. 706-708. p.

‘‘Karácsonyi János: Szt. Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. 2. köt. Bp., 1924. 562-663. p.

lsSZABÓ GYÖRGY Pius: Ferencrendiek a magyar történelemben. Bp., 1921. 452. p.; ill.: CSEMEGHY JÓZSEF - BÁRTFAI SZABÓ LÁSZLÓ: A gyöngyösi Szent Bertalan templom és kolostor története. Gyöngyös, 1932.

19SZEKFÜ GYULA: A török terület társadalmi és nemzetiségi viszonyai. In: HÓMAN Bálint - Szekfű Gyula: Magyar történet. III. köt. Bp., 1935. 402-468. p. 454.; 465. p.