Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Vilmos: Ökumenikus tendenciák a 19-20. századi magyarországi városi temetkezésben
Tóth Vilmos: Ökumenikus tendenciák a városi temetkezésben 127 Jób könyve, a zsoltárok, Máté és János evangéliuma, a Jelenések könyve, illetve Pál levelei szolgáltak és szolgálnak forrásként. Ez azonban nem felekezetspecifikus: a katolikusok és a protestánsok legkedveltebb idézetei ugyanazok (csak szövegezésbeli különbségek vannak, az eltérő bibliafordítások miatt). Egyházi személyek sírján természetesen gyakoribbak a bibliai idézetek, főként protestánsokén. Viszont többnyire katolikus sírokon jelentek és jelennek meg a Szent írás passzusai latin nyelven. Végezetül érdemes megemlíteni két, már a második világháború utáni eseményt: az egyházi szertartások betiltását, illetve a különálló zsidó temető megszüntetésének kísérletét. Míg a Kerepesi úti temetőt a Rákosi-féle vezetés teljesen fel akarta számolni, addig a Kádár-korszak ideológusai saját céljaikra használták fel a nagy múltú sírkertet. Furcsa, első látásra ökumenikus célokat követő, valójában a teljes ateizmus jegyében fogant tervek születtek. 1956 májusában a Fővárosi Tanács a Kerepesi úti temetőt Nemzeti Pantheonná, egyben zárt temetővé és védett területté nyilvánította, amelyet a határozat szerint emlékparkká kell alakítani. A terv lényege az volt, hogy csak a neves sírok maradhatnak a helyükön, és a továbbiakban csak a politikai, társadalmi, művészeti és tudományos élet nagyjait lehet itt eltemetni, tehát új sírhely csak különleges engedéllyel jelölhető ki. Döntés született arról, hogy a temető falain belül semmiféle egyházi szertartás nem végezhető. A Kerepesi úti temetőt hivatalosan ateistává minősítették (ez 1988-ig érvényben maradt). Természetesen az ateizmus jegyében alakították ki a munkásmozgalmi mauzóleumot és a hozzá tartozó parcellákat is. A temető 1957-ben elkészült rendezési terve szerint a jelentős síremlékeket a temető erre kijelölt részein, az úgynevezett sírmúzeumokban kellett összegyűjteni. A tervezett átalakítás utolsó ütemében a Salgótarjáni úti zsidó temetőt is az új Pantheon részévé kellett volna tenni: teljesen fel akarták számolni, és az ott nyugvó neves halottakat a megtartandó sírok befogadására szolgáló parcellák valamelyikébe áttemetni, a Kerepesi úti temetőből származó síremlékek közé. A cél tehát egy vallások feletti, azoktól független állami dísztemető megvalósítása volt. A zsidó temetkezés szegregációjának megszüntetésére a régi sírok esetében végül nem került sor, de egyes új temetéseknél igen: 1959- ben például a vallását hangsúlyozottan megtartó Fejér Lipót matema-
