Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Vilmos: Ökumenikus tendenciák a 19-20. századi magyarországi városi temetkezésben
126 Egyháztörténcti Szemle 1/1 (2000) síremlékek száma. Ennek részben ideológiai okai voltak: a hazai nacionalizmus jelentősen megváltozott azáltal, hogy fő komponensei közé bekerült a vallás, melynek nyomán a magyarság és a kereszténység fogalma mintegy fuzionált, és egy anti-szekularizációs folyamat vette kezdetét. A másik ok a magyar síremlék-művészet kiüresedése, elfáradása, melynek nyomán előtérbe kerülhetett mindaz, ami addig főként csak általános motívumként volt jelen. A két világháború közti évtizedek jellegzetes síremlékei közelebb kerültek a valláshoz, de jóval fantáziátlanabbakká váltak. A hangsúlyosabbá váló keresztény komponens könnyebben kombinálódhatott a nemzeti jelképekkel, mint egykor az antik elemekkel. Jó példa erre Húszár Károly volt miniszterelnök síremléke (1942), melyen egy magyar parasztfigura keresztet emel a magasba. A kereszt azonban sok esetben inkább architektúraként, mint vallási jelképként funkcionált: Oprée Rezső sportvezető síremlékén (1925) például két futball-labda tartóelemeként jelenik meg. A református sírok még a századforduló körül - a nacionalista és esztétizáló tendenciák teljes győzelmekor - is kevésbé éltek a figuralitás eszközével. Az első világháború után is ezek maradtak a legegyszerűbbek, bár kivétel is akadt: Szabolcska Mihály, a költőként is ismert református esperes síremlékét a kor legtöbb hatásvadász funerális művét megalkotó szobrásza, Horvai János készítette el (1938). Krisztus ábrázolása a 20. században valamennyi felekezetnél, a protestáns sírokon is elterjedt. A változások azonban nemcsak a síremlék-szobrászatban, hanem a sírfeliratokban is megmutatkoztak. Amint az ország temetőit ekkoriban szenvedélyesen kutató Károsy Pál írta: „A vallásos jellegű feliratok az utóbbi két évtizedben meglepetésszerűen szaporodtak el. [...] A temető a megtisztult és újjáéledő hit fáklyahordozója lett.”0 Károsy a vallásos feliratokhoz sorolta a Bibliából és más vallási művekből (imákból, egyházi énekekből, teológiai munkákból) vett idézetek mellett azokat az eredeti szövegeket és jellegzetes temetői fordulatokat is, amelyek tárgya vagy szövegezése vallásos jellegű. A városi temetők vallásos feliratait illetően máig érvényes, hogy ezek döntő többségét negyven-ötven népszerű, a halálra vonatkoztatható, elsősorban bibliai idézet teszi ki (azok a részletek, amelyek a temetési beszédekben is a leggyakoribbak). A Bibliából a legtöbbször “KÁROSY PÁL: A Kerepesi-úti temető költészete. Sírversek, sírfeliratok. Bp., 1934. 297. p.
