Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)

2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rácz Kálmán: Az Esztergomi Érsekség és Csehszlovákia vagyoni vitája, 1919-1938

Rácz Kálmán: Az Esztergomi Érsekség és Csehszlovákia 119 XI. Pius nem késett a válasszal, 1937 szeptemberében kiadta az „Ad ecclesiastici reginis incrementum” kezdetű bullát a dismembra- tióról. Ezzel jogi érvényre emelték a modus vivendiben meghatározott elvet, hogy az egyházmegyei határok essenek egybe az államhatárok­kal, vagyis kimondatott az elszakadás a magyar egyházszervezettől. A Nagyszombati Apostoli Adminisztratúra viszont továbbra is meg­maradt, nem hoztak létre helyén új érsekséget, ahogy azt szlovák és cseh részről akarták. Létrehozását továbbra is a vagyoni kérdések rendezésétől tették függővé. Magyar oldalon úgy értékelték a bullát, hogy az csak a már eddig is fennálló helyzetet stabilizálta, s bíztak a Vatikán többször is hangoztatott ígéretében, hogy az országhatárok változása esetén visszaállítja a régi struktúrát. A pápai bulla kiadása után Prága és Róma között megkezdődtek a tárgyalások az egyházmegyék határainak Szlovákián belüli megvo­násáról és a javadalmak elosztása felől. 1938. november 2-ig nem született megegyezés, amikor alapvetően megváltozott a politikai helyzet, s ez az egyházi kérdések tekintetében is teljesen új feltétele­ket teremtett. A német és olasz külügyminiszterek un. első bécsi dön­tése értelmében Csehszlovákia magyarok lakta területeinek legna­gyobb része visszakerült Magyarországhoz. Miután 1939 márciusában Kárpátalját is megszállták a magyar csapatok körülbelül 620 000 magyar került újra határokon belülre. Az esztergomi egyházmegye területének hozzávetőleg fele, magyar lakosságának legnagyobb része került vissza. Az új helyzettel a birtokprobléma tulajdonképpen meg­oldódott. Mivel a korszak folyamán jogilag nem kerültek ki a javadal- masok tulajdonából, az esztergomi érsek 32 000 kát. holdat, a székes- főkáptalan 13 000 kát. holdat, a szeminárium pedig 5000 kát. holdat kaphatott vissza. Mivel az 1928-as modus vivendi és az 1937-es pápai bulla a szlovákiai részeket kiszakította korábbi kereteiből, az egyház­kormányzati restauráció kissé nehezebben mehetett. A régi jogállapo­tok csak a pápa újabb rendelkezése állíthatta helyre. Erre 1939. július 19-én került sor a „Dioecesium fines” kezdetű bulla kiadásával, amely az 1938-39-es változásokhoz alkalmazta az egyházkormányzatot. Ez a revízió után kialakított állapot 1945-ig maradt fenn, amikor is az újabb vesztes világháború és a megváltozott világpolitikai feltéte­lek merőben új korszakot nyitottak a magyar egyház és azon belül az Esztergomi Érsekség történetében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom