Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rácz Kálmán: Az Esztergomi Érsekség és Csehszlovákia vagyoni vitája, 1919-1938
114 Egyháztörténeti Szemle 1/1 (2000) hogy 1919 után csak az erdők kizsákmányolásával törődtek bizonyít ja, hogy 1930-35 között már csak 5 Ke volt az egy holdankénti hozadéki átlag. A gazdálkodás egészét tekintve a zár alatt lévő birtokokon (a Benedek rend tulajdonán kívül) 1919 és 1935 között megközelítőleg 67 millió Ke jövedelemre tettek szert. Egy kát. holdra átlag 48 Ke hoza- dék esett. Sidor számításai szerint ez olyan rossz eredmény, hogy ha a vezetőség az egész birtokmennyiséget reális áron bérbe adta volna, akkor is kb. 164 millió Ke jövedelme lett volna, tehát kb. 94 millióval több, mint a valóságban. Ha az erdők ilyetén bérletét is hozzászámítjuk, akkor 107 millióval többet lehetett volna keresni. Mégsem ez volt az igazán nagy veszteség, ami az egyházi javadal- masokat, vagy ahogy Sidor fogalmaz, a szlovák katolicizmust érte. A birtokok nagysága ugyanis az 1919-es 95 000 kh-ról 1934 év végére 65 000 kh-ra csökkent. A különbözet a földreform céljaira lett igénybe véve, vagy el lett adva. A csökkenés kizárólag a legértékesebb részt, a szántóföldet érintette. Mindezeket tetézve a pénzügyminisztérium ellenőrző bizottsága, melyet a kormány az egyházi birtokok állapotának megvizsgálására küldött - mivel a Felszámoló Bizottság tőle kért kölcsönt - megállapította, hogy 1931 végén az egyházi birtokoknak 41 millión felüli adóssága volt.14 Sidor képviselő állításai szinte tökéletesen egybecsengtek azon jelentések és kimutatások tartalmával, amit Hajdú István, az érseki birtokok utolsó jószágkormányzója küldött rendszeresen Esztergomba. Hajdú a fordulat után Szlovákiában maradt, és ahogy emlékiratában említi, a birtokok több vezető alkalmazottjával „véd- és dacszövetséget” kötött az esztergomi érsek vagyonának minden áron való átmentésére, amihez megszerezték Csernoch hercegprímás hozzájárulását is, azzal a kötelességgel, hogy minden lépésükről informálják. Küldetésük biztonsága érdekében a levelezéseiket egymás között és Esztergommal virágnyelven és fedőneveket használva folytatták. Szorosan együttműködtek a primácia által a felvidéki birtokok képviseletére megbízott Gyuriss Emil pozsonyi ügyvéddel is. Csernoch János 1927-es halála után Serédi Jusztinián ugyanazt az álláspontot vitte tovább, amit elődje is képviselt. 1928 május elején '"MOL. K 63. 63. cs. 7/3 t. 295/937.
