Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rácz Kálmán: Az Esztergomi Érsekség és Csehszlovákia vagyoni vitája, 1919-1938
112 Egyháztörténeti Szemle 1/1 (2000) Istvánt bízta meg. Hat éven keresztül semmilyen eredményt nem sikerült elérnie, azért megbízatását 1926 végén visszavonták, s azt Gyuriss Emil pozsonyi ügyvédre ruházták. A „Gyuriss korszak” a kárpótlás tekintetében már eredményesebbnek bizonyult, mivel 7 millió csehszlovák koronát átutaltak a hercegprímás elmaradt jövedelmei fejében.11 Prága jelét kívánta adni, hogy a magyar egyházi érdekeltek bizonyos kárpótlási igényének jogosságát nemcsak szavakban ismeri el, ezért járult hozzá, hogy a Felszámoló Bizottság folyósítsa az összeget Esztergomba. A pénzt, kiadott nyilatkozatukban „előleg” gyanánt jelölték meg. Gyuriss Emil ügyvéd Csernoch János 1927-ben bekövetkezett halála után a prímás magánvagyoni hagyatéka szlovákiai részének behajtására is megbízást kapott. Ez igen tetemes volt, hiszen a hercegprímás hatalmas vagyonnal rendelkezett, melyek zöme a Felvidéken volt, s így zár alá került. Az érsekségi birtokokon található minden eszköz, felszerelés, valamint az állatállomány egy része a prímás magántulajdona volt, tehát a hagyatékhoz tartozott. Mindez azért alakult így, mert Csernochnak elve volt minden felszerelést magához váltani, hogy azzal szabadon rendelkezhessék, azt tetszése szerint szaporíthassa, megváltoztathassa, s ekként gazdaságait modernizálhassa.* 12 Az érsek összesített magánkövetelése, mely halála után a hagyaték része lett 37 546 450 Ke volt, s ehhez járult még az évek előrehaladtával állandóan növekvő elmaradt jövedelmek összege.13 A kártérítési követelés eredménye - 1937-ig, mikor újra adtak valamit - csupán az a 7 millió Ke lett, melyet 1927-ben folyósítottak. A birtokok irányításával megbízott bizottság munkáját végig a korszakban a felelőtlen gazdálkodás jellemezte, melyet mind magyar, mind szlovák katolikus részről állandó kritika kísért. 1937-ben Karol Sidor, a Néppárt képviselője interpellációt intézett a kormányhoz, melyben a zárolt birtokokon folytatott gazdálkodás elszámolására, a birtokkérdés terén kialakult állapot megoldására szólított fel. A kormány szemére vetette katolikusellenes tendenciájú politikáját, a modus vivendi végrehajtásához való hozzáállásukat, a birtokokon tapasztalható katasztrofális gazdálkodást. A modus vivendi gyakorlatba való átültetésének elhúzódásáért a kormányt tette felelőssé. Szemére “EPL. Cat D/C 1000/932. i2EPL. Cat D/C Felvidéki birtokügyek 1. dob. k!EPL. Cat D/C 1000/932.