Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rácz Kálmán: Az Esztergomi Érsekség és Csehszlovákia vagyoni vitája, 1919-1938
Rácz Kálmán: A: Esztergomi Érsekség cs Csehszlovákia 107 elestek az onnan származó összes jövedelemtől. A hercegprímásnak különösen nagy érvágást jelentett ez, mivel elzáródtak forrásai a különféle egyházi szervezetek a nagy központi intézmények és a méltóságából fakadó költségek fedezésére, ugyanis a felvidéki birtokok korábban szinte teljes jövedelmi bázisát jelentették. A magyar katolikus egyház - az érdekközösségből adódóan a kormány által is támogatva - a korszak kezdetén az integritás álláspontját képviselte, vagyis, hogy az egyházkormányzatot és a vagyontulajdont illetően is minden maradjon a régiben. Jól tükrözi mindezt Csernoch János 1920 decemberében közzétett nyilatkozata is, az érsekségi birtokokra és magán- vagyonára vonatkozóan: „Az Esztergomi Érsekség nevében kijelentem, hogy a birtokok utolsó darabjához teljes tulajdonjoggal, teljes rendelkezési joggal ragaszkodom, a bizottság idegen hivatalnokait nem ismerem el, minden személyi és üzemi változtatást, ami hozzájárulásom nélkül történt, jogtalannak tartom, és követelem, hogy a birtokok kezelése újból visszaálljon a javadalmasokra. A magam személyében pedig kijelentem, hogy az érsekségi birtokon lévő élő és holt felszerelés, termény és anyagkészletek magántulajdonomat képezik, és azok elidegenítését minden lehető eszközzel meg fogom akadályozni.”" Csernoch e megfogalmazott „maximálprogramot” az idő haladtával, a kényszerítő körülmények hatására kénytelen volt kissé mérsékelni, s a „mindent vissza” jelszava helyett a kárpótlás és igazságos megosztás célját tűzni zászlajára. Igényeit a közismerten antiklerikális csehszlovák állammal szemben kellett érvényre juttatnia, melynek politikáját a radikális liberalizmushoz közel álló Masaryk és Benes koncepciója határozta meg. Egyik célkitűzésük az állam és egyház teljes szétválasztása, a katolicizmus politikai és társadalmi befolyásának megszüntetése volt. E politikához elengedhetetlenül hozzátartozott az egyház megszabadítása birtokaitól, s különösen az irredenta magyar egyháztól felvidéki birtokainak elvétele. A cseh társadalom jelentős része támogatta az ezirányú törekvéseket. Már a Monarchia idején feléledt, s most állami ösztönzést is kapott a függetlenségi, valamint katolikus egyházellenes éllel rendelkező huszita tradíció, és erősen érezhető volt az ellenszenv a Habsburg uralommal azonosított katolikus egyház iránt. Szlovákia esetében mindez nem mondható el. Prága, az országrész irányítását ^Esztergomi Prímási Levéltár (továbbiakban: EPL.) Cat D/C (= Felvidéki birtokügyek) 2. dob. 545/1920.
