Egyházi Értesítő, 1994 (365-367. szám)
1994-08-01 / 367. szám
UJ KENYERRE [Márk 6:33-44] Augusztus hónap a magyar reformátusság életében az új kenyérért való hálaadás ünnepe. Ilyenkor adunk hálát Istennek azért, hogy az ó véghetetlen kegyelme megengedte betakarítani a termést. Népünk számára a kenyér mindig is egyet jelentett az élet fogalmával. Ez a biblikus magatartás volt a záloga annak, hogy Isten áldásával megmaradhattunk egy ezredéven át. Jó lenne ezt a huszadik század végén is tudomásul venni, erre emlékezni, hogy életünk a történelem Urának kezéből jőve azt a célt szolgálja, hogy az ó útján járva éljük meg népüjik történelmét és a magunk történetét. Nem lehet szebb példázatot találni az új kenyérért való hálaadásra, mint az ötezer ember megvendégelését. Máté és Márk evangéliumában egyszer ötezer, egyszer négyezer ember megvendégeléséröl van szó. Összesen hatszor szerepel ez a történet az evangéliumokban, hogy így szemléltessék Jézus messiási hatalmát az anyagi javak felett. Mikor a Sátán Jézust azzal kisértette, hogy a köveket változtassa kenyérré, Jézus ezt határozottan visszautasította. De végrehajtotta a kenyér csodáját, hogy megmutassa a legnagyobb igazságának legegyszerűbb valóságát: “Én vagyok az életnek ama kenyere.” (Jn. 6:35a) Az olvasott igében több dolgot kell meglátnunk. Először a világ nyomorúságát. A sokaság nyomorúságát, elhagyottságát és ínségét. Ez a világ, míg az egyik oldalról a technika fejlődésében mindent elér, a föld titkaitól kezdve a csillagok magasságáig kutatva repülőket, csodálatos gépeket építve, a televízió képernyőjének felhasználásával teszi a világot egy lépéssel elérhetővé és bejárhatóvá. Egyre azonban nem képes. Az éhínség megoldására, a javak szétosztására. Másodszor a tömeg csodaváró, külső segítséget váró törekvését tanuljuk meg. Ez is milyen jellemző korunkra. Az UFO-k századában hányán lesik a csillagokat, az égi jeleket, hogy majd kívülről jön egy olyan hatalom, ami képes lesz megoldani azokat a problémákat, amik megoldhatatlannak látszanak életünkben. Az ember mindig mástól, egy külső erőtől váija a BegitBéget a maga számára és közben elfeledkezik arról, hogy ez a segítség csak belülről jöhet, azon a csendes szón keresztül, ami Jézus szavaként jelentkezik szivünk mélyén. Harmadszor a csoda a tanítványok szerepéről szól a világban. Ók azok, akik Jézus parancsának engedve kiadják a kenyeret. Jézus adja a kenyeret, a tanítványok csak tovább adják, ha engedelmeskednek Neki. Az egész tanítványi lét értelme van itt kifejezve, ami az új kenyér csodájában is kiábrázolódik számunkra. Az Isten az, aki a termést adja, mi csak elfogadjuk az ó kezéből. Egyházi Értesítő 4 1994 augufztu« hó
