Egyházi Értesítő, 1990 (314-325. szám)
1990-02-01 / 315. szám
Néhai FURULYÁS ISTVÁN ált 71 évet. Február 3-ikán az Úr hazaszólitotta.Földi maradványait február 9-iken előzetes gyaszmise után a Dudley Park-i temetőbe helyeztek nyugalomra. A feltámadás vigasztaló I^eit Ft.Marik Tamás Atya hirdette. Gyászoljak: bánatos özvegye Teresa, gyermekei: István, József és Anna csaladjukkal, unokái, valamint számos ismerős és emlékét kegyelettel őrző honfitársak. "Igen, Atyám igy volt kedves te előtted. (Mate 11:26). Ré^i, de megcáfolhatatlanul igaz mondás, hogy a nagy idők nagy embereket szülnek.Ha visszatekintünk emigracios életünk sok-sok nehézségekkel teli kezdő idejere, nyugodtan mi is meggyőződésünk szerint mondhatjuk, hogy ez a korszak is megadta az áldozatos magyar sziveket. Akik fáradhatatlan es önzetlen munkával igyekeztek az emigracios elet göröngyös rögeit megmunkálni, hogy benne a magyar sportélet makulálatlanul szerezzen tiszteletet es megbecsülést véreinknek. Ebben az áldozatos munkában István testverünk a (cselekedet embere volt. Akármilyen gazdag es színes a földi élet szolgálata mégis múló és mé^is kevés, érezte ezt István testverünk mikor mar a betegsegenek keresztjét vette magára, de soha nem nyugtalankodott, nem panaszkodott. Nagyszerű egyensúlyban volt nála az önérzet es sajat hibainak ismerete. Mikor pedig ez az acélos nezesü ember a szenvedések roppant mélységéit jarta, elkeseredve nem latta senki. Gyászolók, honfitársak, emlékezzetek reá kegyelettel és áldjátok az Isten áldó szeretetet, hogy amíg élt annyi áldást szórt bele a ti eletetekbe. István, hű honfitárs nyugodj bekében JCsak az hal megakit elfelednek! KÖSZÖNEIBIIHJlNIIÍS Mindazoknak, akik drága jo ferjemet, édesapánkat ^ FURULYÁS ISTVÁNT utolsó útjára elkísérték, szóban, kártyával, virágokkal fájdalmunkban osztoztak, ezúton is halas köszönetünket fejezzük ki. Furulyas Istvánná es családja. Egyházi frtesitő 8 199'0 február hó<
