Egyházi Élet, 1918 (3. évfolyam, 2-7. szám)
1918-03-01 / 3. szám
EGYHÁZI ÉLET. ------8------ 1918 Márcziüs. A TÜDŐBAJ FELISMERÉSE ÉS GYÓGYÍTÁSA. Manapság szerencsére már elmúlt az a korszak, mikor a betegek csak akkor jönnek reá veszedelmes betegségük tudatára, mikor az orvostudományhoz egyáltalán nem értő ismerőseik azt mondpák reájuk, hogy “heptikások.” Hála a tüdőbaj lényegére nézve a közönség között elterjedt ismereteknek, ma már sokkal nagyobb a száma azoknak, akik a tüdőbajtól való félelmüktől inditva jönnek az orvoshoz és az megnyugtathatja őket, hogy nincs tüdőbajuk, mint azoké, akik elhanyagolt, kellő időben fel nem ismert tuberkulózissal jönnek az orvoshoz. Ez nagyon jól van igy, mert dacára a tüdőbaj gyógyithatalanságáról elterjedt félelmeknek (melyek épen a későn vagy helytelenül kezelt tüdőbaj esetek szomorú sorsán alapultak) a tény az, hogy az idejében orvosi kézbe került tüdőbajosoknak nyolcvan százaléka biztosan meggyógyul. Ezért kell újra és újra felsorolnunk a kezdődő tüdőbaj tüneteit, hogy senki ne várjon gyanús tünetek esetén addig, mikor már késő. Mik a kezdődő tüdőmegbetegedés tünetei? A tüdővész töbféle megbetegedés formájában kezdődhet. — Gyakran társul a friss meghűléshez, az u. n. hörghuruthoz. Ezért a meghűlés után egy-két hét alatt el nem múló makacs köhögés gyanús a kezdődő tüdőbajosokra. Máskor, különösen fiatal nőknél, makacs étvágytalanság, gyomorzavarok képezik a tüdőbaj beköszöntését. Olykor a mellhártya (a tüdők és a bordák felszíne között kifeszitett hártya) megbetegedése az első: ilyenkor szúró mellfájdalmak állanak fenn, száraz köhögés, és nehezített lélegzés. Sok esteben a legjobb egészség közepette bekövetkező vérköpés (pár evőkanálnyi piros habzó vér felköhögése) ijesz ti meg a beteget és viszi haladéktalanul az orvoshoz. Az ilyenek járnak a legjobban, mert mindjárt komolyan veszik bajukat! Más esetekben csak általános gyengeségi tünetek állanak fenn, munkára való képtelenség, már csekély megerőltetés után rövid lélegzés. Néha maláriához hasonló módon estéli Vagy déli lázzal, borzongással, izzadással kezdődik a baj. Az előrehaladott tüdőbajnak ezek persze rendes tünetei. Végre az első tünetek lehetnek rekedtes hang, fájdalmas nyelés, makacs száraz köhögés. Láthatjuk tehát, hogy a tüneteknek mily sokfélesége jelentheti a tüdővésznek a szervezetbe való befészkelődését. Ezért mindenki jegyezze meg magának, hogy akár vannak gyanús tünetek, köhögés, vérköpés, akár nem, minden általános gyengeséggel, munkaképtelenséggel járó állapotnál mihamarább menjünk beható orvosi vizsgálat alá, hogy idejében meg lehessen állapítani a rettegett baj kezdetét. Azonban ne várjuk az orvostól, hogy egyszeri vizsgálattal, puszta ránézéssel állapítsa meg, hogy van-e tüdőbaj. A legtöbb esetben ismételt vizsgálat, rendszeres hőmérés, a testsúlynak ismételt pontos megállapítás szükséges. A mikor a beteg felköp, a köpetvizsgálat feltétlenül szükséges. De legyünk avval is tisztában, hogy még ismételt köpetvizsgálat esetén is az a tény, hogy bacillusokat a köpetben nem lehet találni, még egyáltalán nem zárja ki a tüdőbaj fennálltát; ellenben ha csak egyszer is meg lehet találni a tuberkulózis bacillusokat a köpetben, a tüdőbaj fennállta feltétlenül biztos. Ez onnan van, mert a bacillusok jelenléte a köpetben attól függ, hogy a megbetegedet tüdőrész van-e yilt közlekedésben valamelyik tüdőcsővel, amelyen át a bacillusok a köpetbe juthatnak. Vannak esetek, mikor a tüdővészes beteg haláláig sem lehet a köpetben a bacillusokat megtalálni. Egyes esetekben a kezdődő tüdőbaj megállapításában fontos szerep jut a Röntgen sugarakkal (X-Ray) való átvizsgálásnak, azonban csak úgy, ha a fényképfelvétel alapján oly lemezt kapunk, melyen a tüdők állapota gondosan tanulmányozható. Az újságokban és naptárakban hirdető X-Ray csalóknak eljárása, mellyel egy fényes masina elé állítják az áldozatukat és egy ernyőn át “tanulmányozzák” a belső részeket, a legtöbb esetben csak a pénzkifosztás egy könyü módja, de tudományos haszna annak nincs. ISMERETTERJESZTŐ RÍSZ. j$g
