Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-08-01 / 8. szám
EGYHÁZI ÉLET. 14 1917. Augusztus. IV. LECZKE. , I. OSZTÁLY NÓÉ ÉS AZ ÖZÖNVÍZ. (Olvasandó a Mózes első könyvének V.—-X. részei.) (H.) Az első pár embertől elszaporodtak az emberek, de mivel a roszra való hajlandóságnak, a bűn kísértésének nem tudtak, vagy nem akartak ellen állani, elszakadtak az Istentől és gonosz életűek lettek azért magokat büntetésre méltókká tették. Az Isten azonban mint jó Atya, türelmes, vagy mint biblia mond ja, hosszu-türő: nem büntette meg az embereket, lianem, mint Mózes mondja, engedett nekik időt, 120 esztendőt a megtérésre. De az emberek nem javultak meg; azért az Isten, mikor látta, hogy az emberek gonoszsága sok volna a földön s az emberek minden gondolatja és indulatja szüntelen csak gonosz volna: elhatározta, hogy megtisztítja a földet a gonoszságtól, eltörli az embert a földnek színéről. A sok rósz között azonban volt egy jó ember is, kinek neve vala Nőé. Hogy azért a roszakkal együtt el ne vesszen a jó is, az Úr Nóénak jó előre megmondotta, hogy özönvizet fog a földre bocsátani, hogy elveszítse a gonosz emberiséget, de mivel Nóé kegyelmet nyert Ő előtte, csináljon hát egy nagy bárkát a maga és háza-népe számára s azoknak az állatoknak részére, melyeket magával vigyen a bárkába. Nóé úgy cselekedett, mint az Isten neki meghagyta. Erre azután megeredt az eső és ömlöt a viz az egekből negyven napon és éjszakán keresztül. Az özönvíz elpusztította a bűnös embereket, mert azok mind a vízbe haltak, csak Nóé éz az ő háza-népe menekedett meg a nagy pusztulásból. Végre megállóit az eső s apadni kezdett a viz, Nóé bárkája pedig, mely addig a viz tetején úszott, az Ararát hegyén földet ért. Mikor aztán a föld megszikkadt, kijött Nóé a bárkából, és örömében, mindjárt oltárt épített és áldozott az Úrnak. KÉRDÉSEK és FELELETEK. Mire tanít minket az özönvíz története? Az özönvíz története arra tanit, hogy Isten akaratából történik minden a világon, valami történik, és hogy' minden bűnnek büntetés a következménye. Tudjuk, hogy a bűn büntetésétől megszabadulunk. Mit tanuljunk meg még ehhez? Tanuljuk meg, hogy nem elég nekünk, ha van Szabaditónk; ha valóban meg akarunk szabadulni bűneinktől s azok büntetésétől; higyjük az Ur Jézusban nemcsak, hanem meg is cselekedjük azokat, a melyeket Isten általa nekünk parancsol. Elég-e nekünk a Jézus nevére megkereszteltetnünk? reszteltetnünk? Bizony nem elég nekünk a vízzel való keresztség; ha boldogok alkarunk lenni, tűzzel és szent lélekkel is meg kell keresztelkednünk. Úgy hogy szivünkben tisztuljuk meg a Jézus Krisztus által, Mit mond erre nézve Jézus? “Nem minden, a ki ezt mondja, Uram, Uram, megyen be a menyeknek országába, hanem csak az, a ki cselekszi a menyei Atya akaratát.” V. LECZKE I. OSZTÁLY ÁBRAHÁM. (Olvasandó Mózes első könyvének XII. része.) (B.) Mikor az özönvíz után elszaporodtak Nóé utódai a földön, a bűn megint elterjedt az emberek között. Elfordultak az igaz Istentől s a napot, holdat és a csillagokat imádták és bálványokat tiszteltek. Volt azonban közöttük egy igaz, Istenfélő ember, Ábrahám, aki nem úgy élt, nem úgy gondolkozott és nem úgy cselekedett mint a többi elromlott ember. Ezért aztán azok haragudtak reá. Egyszer megjelentette az Isten Ábrahámnak, hogy menjen ki az ő atyjafiainak köréből, arról a helyről, ahol lakott, a gonosz nemzetség közül és költözzék el arra a helyre, amit Ő mutat neki. Ábrahám magához vette feleségét, Sárát, és egyik rokonát, Lótot, és minden szolgáját jószágaival együtt, és elment velők a termékeny Kánaán földjére. És itt megáldotta Isten Ábrahámot minden testi és lelki jóval. Azt is megígérte neki, hogy nagy nemzetség atyjává teszi őt; sok nép fog származni tőle. Egy fiú gyermeket is adott Isten Ábrahámnak és feleségének, Sárának, kinek neve Izsák volt és a kinek egy ízben majdnem életébe került az a hűség, amivel Ábrahám Istenhez ragaszkodott. Ábrahám úgy érezte, hogy' semmivel nem mutathatja meg Isten iránt az ő nagy hitét, szeretetét és háláját jobban, mint azzal, ha Izsákot adja neki, mert mindennél jobban szerette öt és meg volt győződve arról, hogy Isten igazán kívánja tőle ezt az áldozatot. El is készítette az áldozati oltárt, a fát is rárakta s fiát megkötözve arra helyezte, hogy megölje őt, amikor hirtelen felhangzott szivében Isten szava: “Ne nyújtsd ki kezedet e gyermekre és ne bántsd őt.” És mikor felemelte szemeit Ábrahám, látta, hogy egy kos van a bozótban. Leoldozá azért fiát és a kost áldozta fel helyette. KÉRDÉSEK és FELELETEK. IVIi a hit? A hit az Istenbe vetett az a bizalom, melylyel teljesen Reá bízzuk magunkat mindenben, tudva azt, hogy Ő, a mi édes Atyánk, mindenkor javunkat akarja, akár sújt, akár áld. Lehet-e valaki Isten előtt kedves hit nélkül? Senki nem lehet kedves Isten előtt, ha nincs hite Benne, mert ezzel az Ő atyai gondoskodását vonja kétségbe, bizalmatlan, és e miatt nem hallgat Reá, a bűnbe sülyed. Elég-e csupán hinnünk az Istenben? Nem, mert a hit jócselekedetek nélkül semmi. Az igaz hit éppen a jócselekedetekben mutatja meg_magát. Azért, ha hiszünk Istenben s Abban, akit Ő elbocsátott, a Jézus Krisztusban, jót kell cselekednünk minlenkivel s az ő törvényeit be kell tartanunk. Mi által erősíthetjük meg hitünket? Az által, ha imádkozunk Hozzá, az Ő megváltói munkáját, melyet Jézus által érettünk tett, megismerjük és az Ő anyaszentegyházának hűséges tagjai leszünk. Szívértet hozzád értéiért. (XXV. zsoltár.)
