Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-03-01 / 3. szám
Egyházi élet. 191T Február XXX. LECZKE. 1917. márczius 25. Jézus megtisztítja a templomot. (Olvasandók a János ev. II. részének 13—16. versei.) (H.) A régi zsidók azt hitték, hogy az Isten a bűnös emberre haragszik, azért a bűnös embernek Isten haragját valahogy ki kell engesztelnie. S mert úgy gondolkoztak, hogy az Isten is olyan, mint az ember, azt hitték, hogy ha Istennek ajándékot adnak, nem haragszik reájok többé. Azért a zsidó templomban volt egy oltár s oda vitte a buzgó zsidó az ő ajándékát (a gazdag egy ökröt, a szegény egy galambot), hogy az az oltáron megégettessék, füstje felmenjen az égbe s igy az áldozattal Istennek kedvébe járjon és haragját kiengesztelje. Hogy pedig ne kelljen messzi földről hozni áldozatra szánt állatot, megengedték, a papok, hogy a templom előtornáczában a kereskedők ökröt, juhot s galambokat árulhassanak és hogy ott legyenek a pénzváltók is, kik a különféle pénzeket beváltsák zsidó pénzre. A mikor Jézus felment Jeruzsálembe és bement a templomba, szomorú szívvel látta, hogy a zsidók az Isten-házát kalmárság házává tették; felgerjedett azért haragja és kötélből ostort fogván, kiüzé a templomból a kereskedőket s az ő állataikat, a pénzváltók asztalait felforgatta és monda nekik: "Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyám házát kalmárság házává, mert imádságnak háza ez, ti pedig latroknak barlangjává tettétek!" A templom tehát az Istennek háza, azt azért tisztán kell tartani mindentől, a mi nem oda való; a templomba tehát imádkozni menjünk, ne pedig beszélgetni vagy üzletet kötni. És a templomban úgy viselkedjünk, mintha Isten előtt állanánk, alázatosak legyünk és bűneink bocsánatáért imádkozzunk. Van egy másik templom is, a mire gondolnunk kell s ez a mi szivünk, a mely a mi testünknek temploma. Ezt a templomot igyekezzünk tisztán tartani, hogy valóban az Isten lakozzék abban: ne gyűlölködjünk, gonoszát ne cselekedjünk, hanem Isten törvényeit írjuk fel szivünk tábláira s azok szerint éljünk mindenkor, mert ez lesz a mi javunkra. 1Ö Sok ember többre becsüli az ő testét az ő leikénél; tehát táplálja s minden kívánságait megadja, de leikével semmit sem törődik, hogy igy szive lassan a bűnöknek háza legyen. Az ilyen ember előb-utóbb boldogtalan lesz és szerencsétlen még akkor is, ha mindig bőven van, hogy mit egyék, mit igyék és mivel ruházkodjék, mert az egész világot megnyerte is, lelkében kárt vallott. A református templomokban rendszerint semmi sincs, a mi nem odavaló, vagy a mi azt kivetkőztetné eredeti rendeltetéséből, Isten háza jellegéből. Nincs a mi templomainkban oltár, nincs kép vagy szobor, sőt sok helyen egészen dísztelen a templom. Jól van ez igy, az Ur Jézus is igy akarja. De ne elégedjünk meg ezzel: igyekezzünk arra, hogy szivünk temploma is tiszta legyen, ne legyen hát abban semmi bűnös gondolat és érzés, hanem legyen az az Istennek temploma. KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. Mit cselekedett Jézus a templomban? Kikergette onnan a kereskedőket, a kik azt kalmárságnak házává tették, árultak benne áldozati állatokat és pénzt váltottak? Hogy viselkedjünk Istennek házában ? Istennek házába, a templomba, imádkozni és Isten igéjét hallgatni megyünk, azért ott ne beszélgessünk egymással, ne nevetgéljünk, mint némely rósz gyermekek, hanem viseljük magunkat szépen, mintha Isten előtt volnánk. Ne menjünk későn a templomba, az ajtókat ne csapdossuk; mert ezzel a már ott levő buzgólkodó emberket botránkoztatjuk meg. Kényszerítő ok nélkül ne menjünk ki a templomból, hanem várjuk be az Istentisztelet végét. Melyik az a másik templom? A mi szivünk, mely a testnek temploma. Szivünkre vigyázzunk, hogy tiszta legyen, hogy igy az Isten lakozzék abban. Gonosz gondolatokat és rósz indulatokat ne tűrjünk meg a mi szivünkben, nehogy ezek tisztátalanná tegyék azt s ezzel boldogtalanná tegyenek minket. Mint mond az Ó-szövetségben Hóseás próféta? "Szeretetet kivánok én és nem áldozatot, Istennek ismeretét inkább, mintsem égő áldozatot (Hóseás VI. rész, 6. verse.)
