Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1917-02-01 / 2. szám

EGYHÁZI ÉLET.

3

1917 Február*.

ft-------EGYHÁZTÁRSADALMI RÉSZ,

Egyházi mulatságok.

(B.) Amerikában, a hol egyházaink működése és működési módja sok tekintetben kénytelen volt eltérni a magyarországi egyházak tevékenységének irányától, részben az ame rikai egyházak életének reánk gyakorolt hatása, részben a viszonyok sajátságos alakulása által létrehozott és a hazaitól eltérő viszonyok miatt, fontos szerep jutott az egyházi mulatságoknak.

Alig múlik el hét a nélkül, hogy egyházi mulatságokról hirt ne hallanánk. Ha mindig nem is közvetlenül az egyház, de az egyházhoz tartozó egyesületek, ifjúsági körök s vasárnapi iskolák gyakran rendeznek alkalmas szórakoztató összejöveteleket. Kirándulások, estélyek, piknik, konczert, szinielőadás és más e féle társas érintkezés érdekes megnyilvánulása egyházi életünknek, mely nagyban elősegítheti az egyház czéljait az anyagiakban és erkölcsiekben egyaránt, de óriási kárt is okozhat minden igazi, nemes előadásnak és becsületes törekvésnek, még ha az ellenkezőjét is akarnák némelyek, kik a dús bevételt sikernek minősitik, bizonyítani. A mulatság természetétől függ e kérdésben minden, azaz attól, hogy mit adunk és mit kérünk azokon.

Minthogy e kérdésben nem eléggé tisztázottak a nézetek és sokan vannak, kik minden egy házi mulatságot elitéinek, másfelől mert vannak olyanok is, kik az egyház bevételeinek nagyobb részét ilyen mulatságokból akarják beszerezni, érdemes lesz most, a mulatozásnak farsangi idejében e kérdésről bővebben szólam.

A mulatságok először is alkalmat adnak az ismeretségre. Az egyházban, hol többen együtt, egy czélra munkálkodnak, szükség van arra, hogy az emberek egymást megismerjék. Nagy áldás tehát, ha módot tudunk nyújtani mindenkinek arra, hogy személyes összeköttetésbe léphessen embertársaival, különösen azokkal, a kik vele egy társaságnak, az egyháznak tagjai. Tömeges, szívélyes és barátságos ismeretségre talán sehol nem lehet olyan könynyen szert tenni, mint a mulatságokon.

De nemcsak az idegenekre nézve előnyös az ilyen társas érintkezés, hanem a régi ismerősökre is, mert ilyenkor növelik a jó barátságot egymás között s ilyenkor fedezik fel egymásban azokat a jellemvonásokat, a miknek a mindennapi élet foglalatosságaiban, a munka idején, bármilyen élénk viszony fejlődött ki közöttük, soha a nyomára nem jöttek volna. A tapasztalatok gazdagodása pedig hatással van véleményeink formálására. ítéletünk, gondolkodásunk sokat helyesedik, ha magunk láttuk, hallottuk, hogy milyenek az emberek, a mi ismerőseink, a szórakozásokban felfrissülés után vágyó emberek között.

így ismerjük meg jobban környezetünket. A helyes ember-ismeret igen nagy bölcsességre tanít, t. i. arra, hogy egymásra vagyunk utalva. S ha igy közelebb kerül az ember az emberhez, közelebb vezetheti őket a lelkipásztor az Istenhez. Érdeklődéssel fogják hallgatni prédikáczióiban azokat az igazságokat, a melyekre reá mutat, mert megértik s tapasztalataikban beigazolva látják. Az igaz vallásosságnak nemcsak egyéni, hanem társadalmi alapja is van. A társadalom fejlődésével a vallásosság is terjed. Mivel pedig a társadalmi élet fejlődését a helyesen rendezett mulatságok előmozdítják, mi sem természetesebb, mivelhogy az egyházak erejök szerint karolják fel a józan társas összejövetelek ügyét nemcsak, hanem befolyásukkal a világi mulatságokra is erkölcsi bélyeget üssenek.

A mulatságok másodszor alkalmat nyújtanak a legjobb időtöltésre. Sok ember az ő szabad idejét egészen haszontalanul tölti el. Unalmában leül a pálinkás üveg mellé s mámorba ringatva magát, testi és lelki egészségét veszélyezteti. Vagy elmegy oyan közönséges helyekre, a hol a profán mutatványok s a jó Ízléssel össze nem illő beszédek lelkének tisztaságát bemocskolják. De hát mit csináljon? Egész héten a templomban nem lehet s ha lehetne is, kifáradna abban és megunná azt, mert itt is igaz az, "hogy mindent csak mértékkel”. Senki pedig az ő érzékeit nem tagadhatja meg, mert azok nincsenek megder