Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-11-01 / 12. szám
EGYHÁZI élet. 8-1917. December. XIX. LECZKE. I. OSZTÁLY. HEGYI BESZÉD. Olvasandó Máté evangéliumának V., VI., VII. részei.) (H.) Egyszer, a mikor nagy sokaság gyűlt egybe, hogy Őt hallgassa, Jézus egy hegyre ment fel s onnan .prédikált. Azért ezt a beszédét rendesen hegyi beszédnek nevezzük. E beszédében Jézus arra a kérdésre ad először feleletet, hogy kik a boldogok és boldogoknak mondja nem azokat, a kiket az emberek, hanem a szelídeket, a tiszta sziveteket és a békeségre igyekezőket, a lelki szegényeket, a sirókat és az irgalmasokat: mert, a mint mondja, ilyeneké a menyeknek országa. Azután az igazi felebaráti szeretetre tanít Jézus a hegyi beszédben, mikor azt mondja, hogy nem elég a törvény betűjének engedelmeskedni, hanem annak szellemét is be kell tölteni. És tanit a Jézus a hegyi beszédben imádkozni is, a mikor azt az imádságot mondja el, a mit a kezdő szavakról Miatyánk-nak nevezünk. Ebben az imá-A hegyi beszéd. ban úgy szól az Istenhez, mint Atyához s megtanít minket is, hogy az Istenhez olyan szeretettel és bizalommal forduljunk, mint a gyermek az ő atyjához; a mikor pedig imádkozunk, ne legyünk képmutatók és ne legyünk sok beszédüek se. Tanit a Jézus a hegyi beszédben arra is, hogy miképen kell jót cselekedni. “Ne tudja a te-bal kezed, hogy mit cselekszik a te jobb kezed”, ezt mondja. Az élet szükségeiről pedig ezt mondja; “Ne aggodalmaskodjatok a felől, hogy mit egyetek, mit igyatok és mivel ruházkodjatok, mert jól tudja a ti menyei Atyátok, hogy mi nélkül szűkölködtök.” “Ne gyüjtsetek kincseket, melyeket a rozsda és moly megemésztenek, hanem gyüjtsetek lelki kincseket.” És végre azt köti Jézus szivünkre, hogy ne itélgessük embertársainkat, hanem lássuk meg, hogy mi va. gyünk Ítéletre méltók és értsük meg, hogy a miképen mi ítélünk másokat, minket is úgy ítélnek meg azok. XX. LECZKE. I. OSZTÁLY. JÉZUS ÉS A GYERMEKEK. (Olvasandó Máté ev. XVIII. részének 1—6. versei és a XIX. rész 13—15. versei.) (II.) Ménének a tanítványok Jézushoz, mondván: ‘'Vájjon ki nagyobi) a menyeknek országában?" És előhiván Jézus egy kis gyermeket, közéjük állítja v'ala azt és monda: “Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, seinmiképen sem mentek be a menyeknek országába. Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az nagyobb a menyeknek országában. És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be, A ki pedig megbotránkoztat egyet a kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélységébe vetnék." “Ne tiltsátok meg a kicsiny gyermekeket, hogy.hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyeknek országa.” Az emberek sokszor vetélkednek egymás között Jézus és a gyermekek. azon, hogy ki közöttük a legnagyobb. Egyik ember az ö nagy gazdagságával dicsekedik, a másik az ö erejével kérkedik; az egyik ember az ő testének szépséget emlegeti, a másik az ö sok tudományát fitogtatja: s mindenik azt hiszi, hogy ö a többieknél nagyobb és előbbre való. Pedig egyiknek sincs igaza. Mert nem a gazdagság, vagy a testi erő, sem a szépség vagy a nagy tudomány az, a mi által nagyok leiéi) etünk, hanem a szívnek tisztasága. Minél tisztább az ember szive, annál jobb az az ember, tehát annál nagyobb a többieknél. A legtisztább a szivében a kicsiny gyermek, a ki nem cselekszik roszat. Az ilyen gyermek az ő jő szülőire hallgat s azoknak tanácsát követi, mert tudja bogy szülői őt szeretik és javát akarják. Az ilyen gyermeket aztán más is szereti és szereti a jé Isten is. Jézus a gyermekeket igen szerette, merít tudta, hogy a gyermekek szive tiszta. És sokszor kérte az ő hallgatóit, hogy olyanok legyenek, mint a gyermekek.
