Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-04-01 / 4. szám
EGYHÁZI ÉLET. 7 1917. Április. XXXII. LECZKE. 1917. április 8. Jézus feltámadása. (Olvasandók Máté ev. 28., Márk ev. 16. és János ev. 20-ik részei.) (B.)A zsidók kérésére Pilátus megengedte, hogy Jézus testét levegyék a keresztről, hogy az ünnepen ne legyen ott. A tanítványok pedig közel ahoz a helyhez, ahol Jézust megfeszítették, Arimáthiai József kertjében, egy sziklából kivágott koporsóba eltemették őt s a koporsó szájára nagy követ tettek. A Jézus halála után harmadik napon virradóra nagy földindulás lön. A koporsó őrizetére kirendelt őrök is úgy megijedtek, hogy félelmükben olyanok lettek, mint a holtak Ugyanazon napon korán hajnalban Mária Magdaléna és Mária, a Jakab anyja, meg Salóme a koporsóhoz mentek, hogy Jézus testét drága kénetekkel megkenjék és útközben ezt mondták maguk közt: “Kicsoda veszi le nekünk a követ a koporsó szájáról?" De amikor odaértek, látták, hogy a kő nincs ott. Beme tek a sírba s nagy ijedelemmel vették észre, hogy abban egy fehér ruhába öltözött ifjú ül, aki így szólt hozzájok: “Ne féljetek! Ama Názáretbeli Jézust keresitek, aki megfeszittetett vala? Feltámadott, nincsen itt.’ “De menjetek el és mondjátok meg azt az ő tanítványainak és Péternek.” Mária Magdaléna mindjárt elszaladt Péterhez és Jánoshoz és igy szólt hozzájok: “Elvitték az Urat a koporsóból és nem tudjuk, hová tették őtet." Erre mindaketten a sírbolthoz futottak és látván ott üres lepedőket és a keszkenőt, mely Jézus fején volt, hittek és azután eltávoztak a sirtól. De Mária a szikla koporsó mellett maradt és sirt. Sirás közben a sírboltba hajolva, két angyalt látott Mária, kik mondanák: "Asszony, mit sírsz?" “Elvitték az én Uramat, — válaszolá Mária — s nem tudom, hová tették őtet." És amikor ezeket mondotta, hátrafordult és Jézust látta maga előtt állani. De nem ismerte meg őt és azt hitte, hogy a kertész van előtte, azért igy szólt hozzá: “Uram, ha te vitted el őtet, mondd meg nékem, hová tetted és én elviszem őtet.” Ekkor Jézus ezt mondá: Mária! S amint Mária meghallotta a hangját, felkiáltott: Mester! Erre elment Mária is és elhirdette a tanítványoknak, hogy látta az Urat és beszélt vele. Mindjárt ezek után az őrök is bementek a városba és jelentést tettek a papoknak a történtekről. Azok pedig az idősebbeket is öszszehivták a tanácskozásra és sok pénzt adtak az őröknek, hogy azt mondják, hogy mig ők aludtak, a tanítványok lopták el Jézus testét a koporsóból. Azok pedig felvették a pénzt és úgy cselekedtek, amint kitanitották őket. A keresztyén egyházakban a husvétot Jézus feltámadásának emlékére ünnepeljük. Régen a keleti egyházban márczius 14-én ünnepelték meg a husvétot, de a nyugati egyházban későbbre halasztották ezt azért, hogy a szokásos böjtöt meg ne szakítsák evvel. Később abban állapodtak meg, hogy a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő legközelebbi holdtölte után az első vasárnapon tartassák meg husvét ünnepe. E számítás szerint minden esztendőben más-más napra esik husvét. KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. A sírban maradt-e Jézus? Nem, hanem halála után harmad napon feltámadott. Mire tanit minket az ő feltámadása? Arra, hogy Isten az igazakat el nem hagyja s az Ö benne bízók meg nem szégyenülnek, se el nem vesznek, mert kihozza őket még a halálból is. Miről tesz bizonyságot Jézus feltámadása? Arról, hogy van élet a síron túl is és hogy ha testünk el is porlad a földben, hogy azzá legyen, amiből vétetett, lelkünk visszajut Istenhez, aki azt adta volt. Mi vigasztalhat meg minket kedveseink koporsójánál ? A feltámadás hite, mely megnyugtat minden hívőt abban, hogy szeretteinktől nem választ el a halál minket örökké. Ha van örök élet, mire kell tehát törekednünk? Arra, hogy már e földi életben előkészítsük magunkat a síron túli életre s hogy ne a bodogtalanság, de a lelki bodogság legyen ott is a mi osztályrészünk.
