Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-11-01 / 3. szám
EGYHÁZI ÉLET. 11 1916. November. SZÉPIRODALMI RÉSZ. HUNNIA. (Drámai költemény). — LOVAG LUDWIGH ERNŐ — Consul úrnak ajánlva IRTA: BOROS JENŐ. (Ifjak félkört képeznek a közönség felé. Háttérben emelvényen, melyet kezdetben nem zeti szinü függöny takar, Hunnia áll. Függöny felgördülésekor az ifjak kara a Hymnust énekli, esetleg a közönséggel. Ének után együttes ima.) IFJAK IMÁJA. Magyarok Istene! Hozzád száll fel imánk. Veszélyben van a mi édes magyar hazánk. Borús felhő ült meg a Kárpátok felett, Mert reá tört észak, nyűgöt, dél és kelet. Ellenség s jó barát támadt fel ellene, Ki véd meg, ha Te nem, Magyarok Istene!? Nézd: a csata mezőn foly ifjaink vére, Halál éje borul oly sok szép reményre. Nézd: az édes anya egyetlen gyermekét S ifjú szűz siratja elhullott jegyesét. Halld: az árvák jajja egeidre tör fel, Könnyük egygyé olvad az özvegyi könynyel. Könny hull a hazában, vér foly a határon, Ezer szív áldozik a honi oltáron... Ki gyógyít meg ennyi fájó, vérző sebet? Özvegynek, árvának ki nyújt enyhületet? Annyi sok ifjú szűz, ki özvegygyé leve. Hol lel a vesztettért újabb szerelemre? Gyámtalan anyáknak ki lesz a gyámola?... Magyarok Istene! Óh, tekints e honra! Szárítsd fel a könnyet, gyógyítsd a sok sebet, Csatán elhunyt hősnek adj édes nyughelyét. Özvegynek, árvának Te légy a gyámola, Világtalan hősnek örök szép világa. A sok könny s vér nyomán győzelem fakadjon, Hogy a magyar hona örökké viruljon. Ha gyászos volt múltja, legyen szép jövője... Hallgasd meg imánkat, Magyarok Istene! Ámen. (Ima vége felé Hunnia elől félre vonul a függöny s feltűnik alakja, a mint az imádkozok felé áldólag terjeszti kezeit. Ima után egy ifjú kissé előre lép.) EGY IFJÚ. (Áhítattal). Mily jó imádkozni!... Megújul a lélek, Ha szent bizalomban Istennel beszélhet. Mert illat virágnak, harmat tikkadt fűnek: Ez az imádság a csüggeteg szivünek; Boldog gyermek korunk legédesebb álma. Ifjú vágyainknak égbe vivő szárnya. Ez: hol élet-delünk erői fakadnak S ha sir felé hajiunk, gyámol ez az aggnak; Hü gyermeki szivünk drága öröksége, Az édes anyánknak legszentebb emléke; Kisértésben fegyver, a bűn ellen paizs; Lelkünk rózsájának tövise s szirma is. Akadályt győz s tisztit, szabad leszen az ut. Ne féljen az soha, ki imádkozni tud!.... .....Ifjú barátaim! Imánk az égbe szállt, Bizzunk! Kit keresénk, oda fenn Rá talált S kihez bocsátottunk, mindnyájunknak Atyja Tékozló fiát is szeretve fogadja: Bizony meghallja hát hü népe kérését, De most még vár s tűri elleneink vétkét. Hanem ha feltámad méltó nagy haragja. Akkor jön számukra az Ítélet napja! Bizzunk! Imádkozzunk! Hiszem, seregeink Lába alatt nyögnek büszke elleneink. De ha győznének is, nem nyerhetnek mit sem: Gaz árulásukért megveri az Isten! (Vissza akarván lépni, meglátja Hunniát. Hévvel). Micsoda tünemény!... Oh Ifjak!... Nézzétek, Az angyalok közül jött egy le közzétek. Imánk hallgatva van! Választ küld rá az Ur, S tudom, a válaszán lelkünk is felujul. Még ki gyászba volt is, nem kell már sírnia!... ...Szólj, mennyei követ! ki vagy te? HUNNIA. Hunnia. MÁSODIK IFJÚ. Hunnia!? Imádott nemtője hazánknak!? Óh, mint örül szivünk, hogy tégedet láthat! ...Bujdosók vagyunk mi s azt hivénk, feledve, Az édes anyától örökre megvetve,
