Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-12-01 / 4. szám
EGYHÁZI ÉLET. ■4 1916. Deczember. EGYHÁZTÁRSADALMI RÉSZ 9 A bethlehemi csillag után. (Adventire.) (H.) Az a fényes csillag, mely egykor Bethlehem felett megjelent s a melynek vezetése mellett ama három királyok megtalálták a Messiást: előttünk is ragyog már s mutatja az utat a Megváltóhoz. Látjuk-e e fényes csillagot, halljuk-e az adventi napok hívogató szavát; elindultunk-e mi is az úton, melynek végén, karácsony napján, meglátják a mi szemeink is a Messiást? Rövid már az idő, kevés napok vannak még addig: ne halogassuk indulásunkat, ne késlelkedjünk megkeresni Öt, hogy megtaláljuk Általa üdvösségünket. Ama három királyok hosszú utat tettek meg, hogy megtalálják Öt és tisztességet tegyenek neki. Nekünk is hosszú és fáradságos utat kell megtennünk odáig, mert messze vagyunk Tőle. Ama három királyok szembe szálltak a puszta veszedelmeivel, megküzdöttek az éhséggel és szomjúsággal s valószínű, hogy harczban állottak a fenevadakkal is; nekünk is talán szembe kell szállanunk embertársainkkal, meg kell küzdenünk testünk indulataival s bizonyára harczba kell lépnünk a bűnnel. De, ha erős akarattal minden akadályon győztek ama három királyok és a kit kerestek, végre megtalálták: mi is, ha erős akarattal kívánunk Hozzá jutni, bizonyára megtaláljuk Őt. Miért vagyunk mi messze a Messiástól? Azért mert bűnösek vagyunk s a bűn Tőle távol vetett. Bűnösek vagyunk pedig azért, mert nem sokat gondolunk egyébbel, mint testünkkel, lelkünket ugyan elhanyagoljuk; bűnösek vagyunk, mert csak a múlandó világnak élünk, az élet igazi örömeivel s az örök élet boldogságával keveset, vagy épen nem törődünk; bűnösek vagyunk, mert lelkünk tisztaságát vajmi kevésre becsüljük, az igazságot hamar eláruljuk, a szeretetet gyakran megtagadjuk, az Ur Jézust sokszor eláruljuk, vagy megtagadjuk; bűnösök vagyunk, mert inkább akarunk tetszeni az embereknek, hogysem az Istennek. Azért, ha közelebb akarunk jutni a Megváltóhoz, szakítanunk kell az emberekkel, szembe kell szállnunk a legjobb barátainkkal is, ha azok gátolnak a mi utunkban; testünk indulatait le kell küzdenünk, az örömök édes poharát össze kell törnünk, hogy lelkünk javát kereshessük; kíméletlen harczba kell szállanunk a bűnnel, mely fogva tart és nem enged Jézushoz; le kell a bűnt győznünk, hogy megtisztulva jussunk mi is Bethlehembe, a Messiáshoz. Ama három királyoknak voltak szolgáik, kik segítették őket útjukban; nekünk is van segítségünk az Úrhoz vezető utunkban. A mi segítségünk az Isten kegyelme, mely annál nagyobb, minél távolabb vagyunk a Jézustól. Isten kegyelme szól hozzánk most is, az advent idejében. “Térjetek meg, mert elközelgett a mennyeknek országa.” Isten kegyelme gyújt világosságot elménkben, hogy meglássuk, hogy az élet boldogságának egyedüli fundamentuma az Ür Jézus Krisztus evangéliuma és hogy senki sem vethet más fundamentumot azon kívül, mely egyszer vettetett; Isten kegyelme ad erőt, hogy elhagyjuk a gonosznak az útját, hogy levetkezzük a bűnt és a lelki tisztaság ruháiba öltözködjünk; Isten kegyelme ad bünbocsánatot s szenteli meg akaratunkat, hogy többé ne vétkezzünk; Isten kegyelme vezet min két az Ür Jézus Krisztushoz és tart meg tanítványai között. Igyekezetünk azért, bármenynyi akadálylyal kelljen is megküzdenünk, nem hiába való, mert velünk van Isten kegyelme s bizonyosan elvezet oda, a hová megyünk, ama bethlehemi jászolyhoz és Ahhoz, kiben lesz a mi üdvösségünk. Csak legyen erős akaratunk: az akarat sikert arat; csak erős elhatározással induljunk el az utón: bizonyos, hogy mi is megtaláljuk az Üdvözítőt. Ha pedig megtaláljuk Ot, többé semmi se szakasszon el Tőle; ha egyszer megismertük az igazságot Általa, tegyen az minket szabadokká s többé ne adjuk magunkat a bűn szolgaságára; ha végre üdvösséget nyertünk Vele, többé el ne adjuk üdvösségünket múló földi örömökért: legyünk és maradjunk az Ö tanítványai s életünkkel mutassuk meg, hogy mi az Övéi vagyunk.
