Egyházi Híradó, 2003 (41. évfolyam, 1-3. szám)
2003-04-01 / 2. szám
6. oldal Egyházi Híradó életfelfogás, valóban hősi és valóban cselekvő. De vájjon szabad-e az ilyen akarat? - Egyenesen azt merem mondani, hogy igazi szabadság csak ott van, ahol a predestinációs hit tölti be a szíveket. Ahol az Úrnak Lelke uralkodik, feltétlenül és korlátozás nélkül, ott van a szabadság. Miért? Először is azért, mert csak ott szabadul meg az ember a legnagyobb és legerősebb rabszolgatartótól: önmagától. Magunkat magunk verjük a legerősebb bilincsbe. Az én haragom, az én gyűlölésem, az én idulatoskodásom, a saját nyelvem, bosszúálló természetem, az én legnagyobb zsarnokom, aki valóban iga alatt tart. A saját szenvedélyeim, érzékiségem, rossz szokásaim, lefelé húzó, züllesztő kívánságaim az én legnagyobb ellenségeim, amelyek lekötnek, fogva tartanak, rabságra vetnek. Nem akkor vagyok szabad tehát, amikor a saját akaratom irányába haladok, hanem ellenkezőleg, akkor, amikor a Lélek által megvont út irányába megyek. Vájjon szabad vagyok-e akkor, amikor megbántanak, megsértenek és én ugyanúgy bántok és sértek? Vájjon akkor vagyok-e szabad, mikor a bosszúállásért hasonlóképpen bosszút akarok állani? Vájjon ezzel nem ugyanannak a gonosznak a hatalma alatt állok, amelytől kiindult a bosszúállás sötét, fekete indulata; vájjon, amikor ugyanazokkal a fegyverekkel küzdők, amelyekkel ellenem küzdenek, nem adtam-e oda magamat ugyanannak a gonoszságnak? Másodszor szabad igazán csak akkor vagyok, amikor arra az Istenre hallgatok, annak az Istennek engedelmeskedem, aki engem teremtett, aki nekem létet adott, előmbe hivatást szabott. Isten mindörökké ugyanaz, tehát az én igazi lényem abban a belső rendeltetésben rejlik, amire teremtettem, tehát amikor Istennek engedelmeskedem és neki magamat alárendelem, ezzel az én saját lényemet, eredeti rendeltetésemet töltöm be. Ez a valódi szabadság! Harmadszor, ebben a világban igazán szabad csak az lehet, aki az ő életét ilyen feltétlen, szuverén akaratra bízza. Gondoljatok testvéreim azokra a sötét éjszakákra, amikor ismeretlen sejtelmek és félelmek szállanak meg, amikor aggodalmakkal telik el a lelketek a jövendővel szemben; amikor eszetekbe jutnak gyermekeitek, a saját, a nemzetetek és az emberiség jövendője. Szabad-e hát az, aki szakadatlanul le van kötve, sejtelmek, félelmek és ismeretlen mélységből támadt riogatások hangjától? Minden nesz, minden lárma, minden rossz hír, minden emberi gonoszság, mind megannyi zsarnoki démon, amely folytonosan kovácsolja a rabláncot, hogy ne merj túlnézni önmagadon és kitekintést ne tudj venni a szabadabb, a boldogabb és dicsőségesebb élet hajnala felé. Igazi szabadság csak ott van, ahol az Úristent nagyobbnak, hatalmasabbnak és erősebbnek tudjuk látni és hinni, mint a pokol valamennyi fajzatának seregét. A predestinációs hitben és hit által élő ember rendíthetetlen nyugalommal, belső szabadsággal megy át ezen a világon és ennek sötét és ijesztő éjszakáján. így, csakis így egyenlítődik ki, olvad fel mennyyi harmóniába és kibeszélhetetlen szent egységbe a minden emberi akaratot megelőző szuverén Isten mindenható akarata és a valódi emberi szabadság! Boldogan vallom, hogy szabad vagyok, mert van Istenem és az én Istenem Úr, a Krisztus által mennyen és földön! CKálvinista Világ, 1933. február 1.) Muraközy Gyula KÁLVIN Két arca van: az egyik rám mered, Mint büszke kőszirt nyüzsgő völgy felett, Lelkűnkbe néző lelkiismeret. Dacos kemény arc. Gránitból faragták. Tekintete a végtelen szabadság. Belécsonkulnak gyilkos, balga szablyák. Századok fölött virraszt egyedül, Magános, büszke csönd veszi körül, Lelkén az óriások gondja ül. A másik arca szenvedő, szelíd... Hordozza titkon mások könnyeit; S magányok mély völgyébe rejtezik. Alázatos arc...Remegő gyerek... ...Amazt mi látjuk, földi emberek, Ezt csak az Úr, a csillagok felett. "Lelki értelemben a Szentírás egyetlen mondata sem közöl tudományt, viszont minden egyes szava hívogatás: "Jöjjetek énhozzám!" Az Istenhez forduló őszinte imádság teremthezt újjá, melynek nyomán máris meggyógyulunk és ez az imádság a tiszta szív első dobbanása. A tiszta szív önmagát élteti. Valahogy úgy, ahogy a testi szív csak addig élő szív, amíg vért pumpál az erekbe; a tiszta szív is megtisztítja az egész belső embert. Az olyan embernek tiszta a szíve, aki megszabdult a gőgtől, az önzéstől, a hazugságtól és elnyerte a békességet és szeretetet, " az élet"szbadságát." Ferederick Neumann
