Egyházi Híradó, 2003 (41. évfolyam, 1-3. szám)
2003-01-01 / 1. szám
Egyházi Híradó 15. oldal Akitől búcsút vettünk! Férjével a II. világháború után, Németországban a Pocking-i menekülttáborban találkoztak, ahol öt évig éltek. A táborból Cleveland-ba vezetett a család közös útja. Itt megtanult angolul, majd letette a kozmetikus vizsgát. Lányával közösen vezettek egy szépségszalont. Pár év múlva az egész család áttelepül Kaliforniába. Venice-ben vettek házat. Nagyon szerette családját. Élete során nagyon sok biztatást, támaszt adott férje művészi kibontakozásához. Férje szobrait amerika legtöbb magyarlakata városában kiállították, melyeket Ő szervezett meg. Aktív volt a helyi magyar életben. Hű tagja volt egyházának 36 éven keresztül. Férjével 57 évig éltek békés, kiegyensúlyozott családi életet. Fia korai tragikus halála rettentő fájdalmat jelentett számára, de nem törte meg. Vigasz volt számára unokája George, akit nagyon szeretett. Áradt belőle a szeretet, könnyű volt vele élni, dolgozni. Isten veled drága Irmuska! Ha az Úr jóváhagyja akkor találkozni fogunk! Vigasztalás Igéi: Jób 1.21/b "Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve." l.Kor. 13.8/a "A szeretet soha el nem műik." Keresztyén Testvéreim, gyászoló család, végtisztességet tévő gyülekezet! Minden nap búcsúzunk a viszontlátás reményében. Búcsúzunk szeretteinktől, barátainktól, ismerőseinktől, vasárnaponként az istentisztelet után egyháztagjainktól. A viszontlátás, a találkozás reménye lelki megnyugvást ad, mert ilyenkor lehetőség nyílik arra, hogy megosszuk örömeinket, vagy bánatunkat. Testvérül tudunk születni még a nyomorúság a megpróbáltatás idején is. Jó megtapasztalnunk Isten szeretetét barátaink, ismerőseink, egyháztagjaink hűségében. Szükségünk van erre a szeretetre. Szüksége van most erre a szeretetre egy gyászoló családnak; a férjnek Ferencz Bélának, a gyermeknek Mariannák, a vőnek John-nak, az unokának George-nak és magának a Hollywoodi Magyar Református Egyház tagságának is. Mert elég egy szempillantásnyi idő, hogy az Úr elfordítsa tekintetét rólunk és abban a pillanatban ajkunkra fagyhat a szó. Ezt mi földiek nem mindig értjük, vagy nem akaijuk Isten hatalmát elismerni. Nem tudjuk felfogni azt, hogy Ő megsebez, de be is kötöz, hogy még a halálon keresztül is közelebb akar vinni magához. Próbára teszi a kereszthordozáson keresztül hitünket, erőnket. Isten Ábrahámot is próbára tette, de ő Isten kezébe helyezte életét, s az ilyeneknek Isten megmutatja az Ő kegyelmét. így történt ez testvérünk, Irmuska életében is. A második világháború után egyedül maradt két kicsiny gyermekével. A hír - bármilyen legyen is - nem érkezett. Gyermekei édesapja eltűnt a háború szörnyű őrlőmalmában. Várta, hogy legalább valamilyen híradást kapjon. Rajta kívül, még több ezer anya, hitves várt, - sokszor reménytelenül. Én jómagam, soha nem ismerhettem meg nagybátyámat, aki valahol az eltűnt férjjel együtt alussza örök álmát az orosz síkság földjében. Azonban csak az veszi észre Isten kegyelmét, aki az Ő kezébe helyezi életét. Isten a megfelelő pillanatban közel jön hozzánk szabadításával. Áldott legyen ezért az Ő szent neve. A kilátástalanságban, hontalanságban, egyedül maradt. Társtalanságában azonban Isten közel hajolt Irmuskához és gyermekeihez. Társat, hűséges férjet és gyermekei számára szerető apát adott Neki az Úr Ferencz Béla személyében. A két hontalan, egyedül maradt, többé már nem magányosan evezett az "élet óceánján. Isten kezébe tették le közös életüket és úgy mentek tovább, -testvérünk immár az örökélet felé. Együtt küzdöttek, vetették meg közös családjuk életének alapjait. A németországi tábori élet után Cleveland városa lett az élet kikötője számukra. Itt tanultak, dolgoztak, küzdöttek az élet szebbé, örömtelibbé tételéért, melyre Isten áldását adta. A megmérettetésnek, küzdelemnek eredménye lett. Lányával együtt Irmuska letette a vizsgát és fodrász szalont nyitottak. A "csónak" melyben voltak révbe ért. Tették és végezték azt, amihez tehetségük és kedvük volt. Dolgoztak eredményesen. Következő állomásuk és végső közös kikötője a családnak Kalifornia - Los Angeles - Venice város lett. Itt telepedett le a család, vetették ki az élet horgonyát, melyhez az öröm és az eredmény mellé, tragikus szomorúság is szegődött. Gyermekét, fiát kellett temetnie az édesanyának. Fájdalma óriási volt, de nem törte darabokra, mit kristályüveget az éles ütés. Megmaradt a szerető anya fájdalma melyet haláláig hordozott, de Istenben való hite megtartotta őt a teljes összetöréstől. Istenben bízó hittel tovább dolgozott, nevelt és inspirált férjet, közösséget, családot egyaránt. A hit látásával bátorította féijét az alkotásra, melynek láthatjuk eredményeit templomunkban, templomainkban, Magyarországon Sopron városában, a Vatikánban, Washingtonban a Capitoliumban egyaránt. Hitét energiáját úgy tudta sugározni, hogy az kihatott a körülötte élőkre is. Fáradhatatlan volt a szervezésben, magyarsága jegyeit ismérveit a világ elé tárta férje munkái által. Hiszen mint vallomásában szeretett férje mondja: "Ő volt az én őrző angyalom". Ilyen fáradhatatlan volt O temploma gyülekezete iránti hűségében is, mely Isten-szeretetéröl tett élő bizonyságot. Harminchat éven át, csendben, hűséggel foglalta el helyét a templom utolsó padján. Itt merítettek lelki erőt, itt töltötték fel lelki elemeiket energiával a közös napokra, hetekre, évekre, melyet hűséges szeretetben éltek le. Mondhatjuk együtt Jobbal, a férjjel, a gyermekkel, vővel, unokával a barátokkal, a gyülekezettel együtt: "Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve." A földi élettel, a földön élővel mindig sokat törődünk. Immár törődjünk Vele úgy, mint aki mennyei változáson ment át. Lelkét, szeretetét, mosolygó tekintetét és átölelő kaijának melegét hagyta itt szívünben. Mert Ö itt van közöttünk most is. Ott ül lélekben szokott helyén és csendben figyel az Úr szavára. Mint a gyülekezet lelkipásztora két és fél éve ismerem. Az utóbbi évben már fizikai ereje napról napra csökkent. Látogatta még a templomot, de már egyre gyöngülő erővel. Búcsúzása körünkből mégis Krisztushoz, és Atyjához, Teremtőjéhez méltó volt. Úrvacsorával élve, születése napját megköszönve búcsúzott testben a gyülekezettől a múlt év utolsó hónapján. Együtt imádkoztunk érte erőért, testi megtartásért. A Karácsonyt még családja körében ép tudattal ünnepelte. Örült az Isten adta földi családnak és az Úr adta Megváltó Krisztusnak. Az új esztendő, már úgy köszöntött be házuk ajtaján, hogy Isten jelezte a hazahívó szándékát gyermekének. "Jöjj haza megfáradt gyermekem" - szólította. Éreztük és hallottuk Isten hazahívó szándékát és szavát mi is mint gyülekezet. Tudtuk, hogy Isten készíti már számára a mennybe vezető utat. Az új esztendő első vasárnapján Béla bácsi a férje jelezte: Xelki atyám, jöjjön és hozzon úrvacsorát az én szerett Irmuskámnak. Tudom már közeleg a búcsúzás órája". Január 7-én testvérünk még megízlelte Krisztus Urunk értünk megtöretett testét és kiontatott vérét. Mintha az angyalok és Ő is erre várt volna, utána lelke csendben a mennybe szállt. Mint a boldog gyermek az óhajtott ajándék után, a megelégedettség sóhajával hagyta itt földi otthonát, férjét Bélát, lányát Mariannt, vejét John-t, szeretett unokáját George-t és a Hollywoodi Magyar Református Egyház tagságát, barátait, ismerőseit. Sokszor olvasta, de gyakorolta is életén keresztül a "szeretet himnuszát". Itt hagyta most nekünk üzenetét, melyet lelkünk kótáblájára vés Isten Szent Lelke is: "A szeretet soha el nem múlik". Isten veled drága Irmuska! Köszönjük életedet az Úrnak, tanításodat, melyet illik megfogadnia az egész keresztyén világnak! Ámen. Ferencz Béláné született Bessenyey Kiss Irma 2003. január 7-én este csendben megtért mennyei Atyja otthonába.
