Egyházi Híradó, 2002 (40. évfolyam, 1-4. szám)
2002-01-01 / 1. szám
10. Oldal Egyházi Híradó A magyar címer A címer — Bertényi Iván meghatározása szerint — a középkori fegyverhasználaton alapuló, legtöbbször pajzs alakú jelvény, melyet magánszemélyek vagy testületek megkülönböztető jeleként használnak. És habár a XVI. sz.-ig szokták számítani az ún. "élő heraldika" korát, egyes címerek ma is élnek, cseppet sem veszítve értékükből. Ilyen például minden magyar ember számára a magyar nemzet és haza szimbóluma, a magyar cimer. A magyar kiscímer a következő módon néz ki: hasitott pajzs, balról vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező, jobbról vörös mezőben ezüst talpas kettős kereszt, mely a zöld hármashalom középső, aranykoronás csúcsán áll. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik. A címer azonban nem mindig ebben a formájában létezett. Legrégibb mesteralak a kettős kereszt. A XI. sz.-tól kezdődően a királyi hatalom szimbóluma a nyélre tűzött kereszt, melyet ráhímeztek az ugyancsak a XI. sz.-ban készült magyar koronázási palástra is. A köztudat sokáig a kettős keresztet az apostoli királyság jelvényeként tartotta számon, melyet Szent István II. Szilveszter pápától kapott. Ez azonban tévedés: Szent István idejében még egyszerű latin kereszt volt használatos, ezt numizmatikai leletek bizonyítják. A kettős kereszt III. Béla királyunk uralkodása alatt fordult elő először. Többfajta vélemény létezik azt illetően, hogy tulajdonképpen mit is jelképez a kettős kereszt. A nagynemzeti érzelmű szlovákság körében ma is él az a, máskülönben alaptalan, magyar és cseh heraldikusok által egyaránt megcáfolt nézet, hogy tulajdonképpen a két nagy szláv hittérítő, Cirill és Metód jelvénye lett volna és morva közvetítéssel került volna be a magyar királyok címerébe. Sok magyar ma is — Werbőczy Tripartituma alapján — az első szent életű királynak a pápától kapott jelvényét véli felfedezni benne. A legtudományosabb és legvalószínűbb a nagy XX. századi heraldikusoknak az a véleménye, hogy a kettős kereszt bizánci eredetű. III. Béla ifjúkora nagy részét a bizánci udvarban töltötte mint császári trónörökös, hazakerülése után veszi fel a bizánci jelképet királyi hatalma jelvényeként. Kezdetben pajzs nélkül, 1190 után viszont pajzsba foglalva, lebegő helyzetben jelenik meg a különféle pénzérméken. Idősebbik fia, Imre, nem örökíti át, ellenben kisebbik fia, Imre öccse és utódja, Endre szerepelteti a kettős keresztes címerpajzsot. A ma is használatos kiscímerben a kettős kereszt tartótalapzata az ún. hármas halom. A kettős kereszt a XH-XHI. sz.-ban még túlnyomóan lebegő, csak néhányszor fordul elő lépcsős talapzattal. A XEQ. sz. elejétől figyelhető meg az a törekvés, hogy a kettős keresztet állandó talapzattal lássák el. ü. Endre és IV. Béla korában a kereszt erkélyszerű talapzaton áll. Ugyancsak II. Endre, valamint IV. László, ül. Endre, és Anjou Károly Róbert pénzein geometriai idomokból és testekből álló talapzatok láthatók, ezek között is igen gyakori a félkör ívű talapzat. Bizánci lépcsőfokos talapzat-három lépcsőfok, a középső a legmagasabb, ezen áll a kereszt — fordul elő IV. Béla, ül. Endre és Károly Róbert pénzein. A ma is használatos formában a hármas halom Nagy Lajos idejében állandósul, így maradt fenn a mai napig. Habsburg Rudolf (1576-1608) uralkodásának idején kerül ennek középső csúcsára a korona. A hármas halom jelentésére Werbőczynél nem találunk magyarázatot. Legelőször egy portugál jezsuita, Antonius Macedo, "Divi Tutelares..." című, 1687-ben kiadott munkájában jelenik meg az alábbi értelmezés: "mons essurgit numero triplex qui trés praecipuos eiusdem regni monti significat", a három hegy neve viszont nem jelenik meg. A XVIII. sz.-ban ugyancsak két jezsuita, Koller József "Cerographia" illetve Timon "Imago Novae Hungáriáé" c. művében tűnik fel teljes magyarázat. Koller a következőket írja: "Alteram scuti partem Montes Regni praecipui, iique summi insigniunt. Nomen illis: Tatra, Matra, Fatra vulgare passim", hozzátéve az általa ténynek számító kijelentést: "atque omnium est cognitum." Timon szerint az ország ősi szimbóluma a kettős kereszt, melyhez később a három hegy kapcsoltatott. Bél Mátyás 1736-ban megjelenő "Notitia" c. művében szintén közli a fent említett ismertetést, megjegyezve azonban, hogy egyesek szerint a hármas halom Pannonhalmát jelképezi. Azzal azonban a legtöbb kutató, éppúgy, mint a közvélemény, egyetért, hogy a hármashalom magyar hegyeket jelöl. Egy másik, kevésbé elterjedt, de igen meggondolkoztató nézet, hogy tulajdonképpen a Kálvária hegyét (Golgota) jelenti, ahol Jézus Krisztust keresztre feszítették. A Kálvária a keresztény világban régóta ismert ábrázolás: a legrégebbi a Rabala-féle evangéliumban (586) található. A Kálvária-magyarázat fo képviselője Bárczay: "ha valamit jelent és nemcsak talapzatként alkalmazták, akkor csak a Golgotát jelentheti." Léteznek a fent említett nézeteken kívül mások is: Schvartner Márton szerint a középkori ország három rendjét, a főpapság, föurak és nemesség rendjeit, Bartolomeides szerint a Felvidék három nemzetiségét: a magyart, németet és szlovákot jelenti, Pray pedig a stilizált koronát látja benne. A címerpajzs másik felén ezüst, illetve vörös sávokkal többször vágott mező található. Először Imre király 1202-es Aranybulláján látható címeren, majd II. Endre is átveszi. A páros számú mezőkben itt még lépegető oroszlánok találhatók, ezek azonban 1235 után eltűnnek. Az oroszlánok jelenlétére nincs kézzelfogható magyarázat: az oroszlán régi, talán a leggyakrabban használt címerállat mint az erő és bátorság szimbóluma, az "állatok királya". Totemállat is, ez azonban nem elfogadható magyarázat az Árpád-ház esetében, melynek a hagyomány értelmében turulmadár a totemállata. Feltételezhető, hogy egyszerű cimertörésről van szó, emellett szóló érv, hogy 1235 után az oroszlán figurája többet nem jelenik meg. A heraldikusok szerint a vágásos mező egyértelműen spanyol mintát követ. Értelmezésével legelőször Werbőczy Tripartituma próbálkozik, szerinte a négy ezüst sáv az ország négy folyóját, a Dunát, Tiszát, Drávát és Szávát jelenti. Hogy ennek az értelmezésnek van-e valamilyen alapja, ma már megállapíthatatlan, de az biztos, hogy Werbőczy a saját korában uralkodó felfogást jelenti ki. A vágásos részt a hármashalmos-kettőskeresztessel egyesítve a Magyar Szent Korona koronázza meg. A pajzs fölött legelőször a XIV. sz.-ban bukkan fel a korona, ekkor még nyitott, leveles változatban. Mátyás idejében zárttá válik: ilyen formában jelenik meg egy 1464-es pecséten. Ezt követően a koronahasználat állandósul, az ábrázolás azonban még nem a Szent Korona, csak Mária Terézia uralkodásától kezdve lehet csak a címer feletti koronát a Szent Koronával azonosítani és az ábrázolás is csak a
