Egyházi Híradó, 2002 (40. évfolyam, 1-4. szám)
2002-07-01 / 3. szám
16. oldal Egyházi Híradó AKITŐL BÚCSÚT VETTÜNK FRINK SÁNDORNÉ született BELLE JULIANNA 1909. július 15 Kisküküllőszéplak 2002. június 21. North Hollywood " Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem" (Ián.14:1) Frink Sándorné, Belle Julianna 1909. július 15-én született Kisküküllőszéplakon, Marosvásárhely közelében. "Jucika" a negyedik volt az öt Belle lány közül akik mindnyájan kitűnően főztek, vendégszeretők, bájosak, jólneveltek és szépek voltak. Lánykorában nagyon szeretett táncolni. Még 90 éves korában is amikor meghallotta kedves Strauss keringőjének dallamát, könnyedén körbetáncolta a szobát. Szeretett visszaemlékezni fiatal éveire, és gyermekeinek sokszor mesélt a régi, háború előtti, békebeli időkről, a bálokról, fiatalkori élményeiről, lánykori barátairól. Sándor bácsi két lánytestvére legjobb barátnői voltak Juci néninek és rajtuk keresztül ismerkedtek meg. 1936. december 28-án Marosvásárhelyen kötöttek házasságot és ott éltek 1944- ig. Három gyermekükkel Attila, Jutka és Anikó, akik akkor 6, 4, és 1 évesek voltak hagyták el a szülőföldjüket, barátokat és rokonokat egy bőrönddel a kezükben. A többi értékük a háborúban a bombázások során megsemmisült. Magyarországon, Ausztrián keresztül, Németországba értek; nagyon nehéz volt az életük, de Juci néni gondoskodott a családról. A nehézségek idején is mindig előteremtette a mindennapi élelmet. Aranyjeggyűrűjét is eladta, hogy kenyeret tudjon tenni a család asztalára. A háború vége egy Bajorországi kisvárosban Offestetenben érte őket, ott várták meg a kiutazásukat az USA -ba. 1949-ben mielőtt elhagyták Németországot Juci néni sógornőjének egy képeslapot küldött melyben megírta, hogy átkelnek a "nagy tengeren" és úgy érzi, hogy talán már soha többé nem fogja látni Ilus családját. Sajnos megérzése igaz volt. Julianna néni jelleme, szorgalma, kitartása önfeláldozó szeretete meghozta gyümölcsét. Férjével Sándor bácsival együtt vállvetve, szorgalmasan dolgoztak, hogy felépíthessék házukat Groton-ban New York államban, ahol szereiben nevelték gyermekeiket. A Smith Corona írógépgyárban dolgozott, hogy gyermekeiket a Michigani Állami Egyetemre küldhessék továbbtanulni. Erős akaratú, büszke, igazi magyar asszony volt, aki arra tanította gyermekeit, hogy mindig egyenes jelleműek, tisztességesek és szerető szívüek legyenek és sohase felejtsék el a magyar nyelvet. 1965-ben Julianna néni és Sándor bácsi North Hollywoodba költöztek egyszer még hazalátogatott szülőföldjére a szülőkhöz, testvérekhez és a régi barátokhoz. Búcsúznak tőle: hűséges és szerető férje Sándor bácsi, három gyermeke Attila, Judit, Anna és szeretteik; menye Susan de Balogh Frink, veje Dennis Nelson, és öt unokája Julia Frink, Susanna Frink Shaw, Ilona Frink, Andrew Nelson és Amanda Nelson. Nyugodjék békében az örök feltámadásig! "Kedveseink sírjánál nemcsak azt érezzük, hogy elvesztettük őket, hanem azt is, hogy bírtuk, nemcsak azt, hogy gyászolunk, hanem azt is, hogy boldogok valánk. A méla öröm és hála, mely akkor eltölti szivünket, épen úgy enyhít, mint fölemel." Gyulai Pál "Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket". (Jel. 14,13.) Farkas Jusztina: Mekis Mária diakonissza emlékének Kicsiny gyermek voltam, édesanyám meghalt, De volt és van egy égi Atyám, aki megvigasztalt. Nem vette le rólam szerető tekintetét, Adott mellé lelki anyát és annak szeretetét. Sok szeretettel vett körül, lelkünk ápolta. Szép, kedves mosolyát nem felejtem soha! Amire tanított, ma is abból élek. Ne bántsd a másikat, hisz testvéred néked! Úgy éltünk, mint testvérek fiúk, lányok együtt. Teltek az évek és szépen cseperedtünk. A tanulás fontos volt, szigorúan vette, Az életünkben így teremtett rendet. Mikor eljött az idő el kellett mennünk, Fájt a szívünk, hogy ő nem jöhet velünk! Amikor tehettem meg-meg látogattam És szép, kedves mosolyát újra láthattam! Boldog emlékekről beszéltünk, - nevettünk - Gyermekéveimről, amit úgy szerettünk. Ma is itt van velem a lelkemben És tudom, hogy figyel rám valahol a mennyben! Azóta sem tudom feledni a diakonisszákat. Hüvösvölgybe el-elmegyek, hogy őket lássam. Sok jó szót, szeretetet kapok tőlük. Isten áldja őket, hogy törődtek velünk! Most már idősek, elmúlt felettük az idő. Mikor meglátnak karjuk mégis fiatalos, ölelő. Kérlek Uram áldd meg őket jó egészséggel, Hogy tudjunk még örülni kedvességüknek! " A legnagyobb csodákat nem szeretet mívelte-é? Azon szeretet, melynek meleg érintése alatt, mint láng között minden anyag, minden szív végre meglágyul; azon szeretet, melyet csak szeretve élvezhetünk, de melynek nincs tapasztalás vagy keserűség, mely ellentálljon? Oh mi tisztán tükrözik az ég a legsötétebb tenger fölött, ha derült napok elsimítják habjait." EÖTVÖS. "Legyen hát célod: Istennek dicsőség, Magadnak munka. Az egyén szabad: Érvényre hozni mind, mi benne van, Csak egy parancs kötvén le: szeretet." MADÁCH.
