Egyházi Híradó, 2002 (40. évfolyam, 1-4. szám)
2002-07-01 / 3. szám
Egyházi Híradó 13. oldal EMLÉKEZETES PRESBITEREK SZŐNYI SÁNDOR (1888-1972) 1941 első tavaszi vasárnapján fiatalos alkatú és tekintetű - de már sokat megpróbált, s élete delén túl élő - ember áll a Budapest - Kőbányai templom úrasztalánál. A templom zsúfoltságig megtelt. A karzatok szakadoznak. Az eklézsia új főgondnokát — Szőnyi Sándort — iktatták be hivatalába. Az új főgondnok az üdvözlésekre válaszol. Az akkor még ismeretlen magnetofon híján csak fénykép és írott szöveg őrzi izzó gondolatait. “Ma a szegény és nyomorult embernek kétszeresen nehéz a sorsa, mert sorsáról mégcsak nem is panaszkodhatik. Ebben a világban az egyháznak a legmagasabb erkölcsi hatalomnak és a legkevésbé gyanús hatalomnak kell felemelnie szavát a nyomorgók helyett, mert az egyházat nem érheti az a vád, hogy lázit, vagy követel, vagy esetleg hogy kommunista, vagy rendet akar bontani, mert az egyház maga is addig él csupán, amíg rend, békesség, igzsaág és méltányosság van. Különben ezt a földi egyházat úgy elsöprik az emberi indulatok, azoknak roppant ereje, mint a rossz és korhadt kerítést a kiáradó és harsogva zúgó Duna. Éppen ezért örvendenék, ha innen az Úr Asztala mellől és ennek a méltóságnak a súlyával elhatna a szavam azokhoz a körökhöz, amelyeknek mindjobban és mind ékesebben, világosabban kell látniok, hogy mekkora felelősséget ró reájuk a nagyvárosok körül teijedő irtózatos nyomorúság és bűnfészek...” Éppen azokban a napokban volt hatalmas dunai árvíz. S éppen akkor volt húsz éve annak, hogy viharos körülmények között hazatérhetett 6 évig tartó szibériai hadifogságából. Ki volt Szőnyi Sándor? Makói hagymakertész gyermeke. Itt tanult meg református keresztyénként élni, gondolkodni. Majd az egyetemet elvégezve tanár lett volna, ha az I. világháború nem parancsolta volna ki az orosz frontra. A 6 éves hadifogságban érlelte-nevelte Isten presbiterré a bibliás, imádkozó fiatalembert. Szabadságát visszanyerve Vlagyvosztokon, Szingapúron, a Vörös-tengeren és Trieszten át épségben hazaérkezve, Cegléden lett gimnáziumi tanár, majd igazgató. Sok évtizedes pedagógiai elméleti és gyakorlati munkássága után Budapesten és Miskolcon tankerületi főigazgató, s végül 1950 után nyugdíjától is megfosztott - de apostoli életű Krisztus-tanítvány. Számos szolgálata közül mindmáig páratlan az a hadifogoly-egyház, melynek lelkesítője volt kezdve Nizsnij Novgorodban, majd folytatva a Bajkál-tón túli Berezovkán, s végül másfél éven át a Vagyivosztok melletti Nikolszk Usszurijszkban. Magyarországtól tízezer kilométerre magyar református eklézsia! Az eurázsiai földrész legkeletibb keresztyén és református gyülekezete!!! Magyar hadifoglyok tízezrei sínylődtek ezekben a táborokban. Reménységük egyre fogyott, hiszen évenként egy európával keletebbre telepítették őket. Innern már szökni sem lehetett. - De szabadulni sem. Itt a madár sem járt. A körülmények egyre keményebbek. Középázsia forrósága, Szibéria dermesztő hidege. Kegyetlenkedő vörösök és fehérek. Csak a szigorú őrség állt a helyén. Ha szökik valaki, lőni kell. Az ellátás is megszűnt. Jaj volt a kóbor kutyáknak is, ha a hadifoglyok valahol ilyeneket kaphattak el. Ilyen körülmények között találtak egymásra olyanok, akik már odahaza is Jézus Krisztus tanítványai voltak. Először ők gyülekeztek a Biblia köré, majd másokat is maguk köré vontak. Megszületett a magyar hadifoglyok egyháza. Lett lelkipásztoruk: Szabó Mózes az izzólelkű “siculus” (székely) lévita-tanító Erdélyből. Kántoruk. Húsz tagú presbitériumuk. Énekkaruk, istentiszteletük, bibliaórájuk. 650 lelkes gyülekezetük. Szőnyi Sándornak hála — még jegyzőkönyvük is. így mindent tudhatunk életükről. Ebben a körben nem uralkodott el az embergyilkos reménytelenség. Itt megmentette az embereket az élő hit: “Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyél Istenben és higgyetek énbennem...” (Ján 14,lkk) 1920-ban, a béke megérkeztével az a képtelen helyzet állott elő, hogy senkinek nem kellettek ezek a hadifoglyok. Oroszok nem tudták etetni őket. A japánok nem tudtak mit kezdeni velük. Európa a világ végén van... Ekkor kezdődik Szőnyi Sándor újabb jelentős szolgálata. Most jött igazán jól egykori KIE-tagsága. Kapcsolatot teremtett Teuwissen lelkész közvetítésével az amerikai KIE-vel. Ennek nyomán ottani hívők körében gyűjtés indult. Ebből japán hajókat béreltek. így - öntevékenyen - szállították magukat haza. A három hónapig tartó hajóúton is rendszeresen voltak istentiszteletek, melyeken Szőnyi Sándor szolgált. Ilyen hatást tud kifejteni egyetlenegy prebiter is. Mi minden történhetik ott, ahol 20-30 összefog? Ma már nemcsak az övéi, de azok gyermekei is szolgálják Krisztust. Érdekes lenne hallani arról, hogy vajon a hajdani hadifogolyeklézsia tagjainak leszármazottai tudnak-e nagyapáik, dédapáik élményeiről?
