Egyházi Híradó, 2002 (40. évfolyam, 1-4. szám)
2002-07-01 / 3. szám
Egyházi Híradó 11. oldal Ünnepek A vasárnapon kívül megüljük: a Karácsony ünnepét megelőző négy vasárnapot, mint adventét, előkészületet az Úr Jézus születése ünnepéhez, a Karácsonyt, Jézus születésének, a virágvasárnapot Jézus Jeruzsálembe vonulásának, nagypénteket, Jézus halálának, húsvétot, Jézus feltámadásának, áldozócsütörtököt, Jézus mennybemenetelének és pünküsdüt a Szentlélek kitöltetésének emlékére. Több ünnepnapunk nekünk, reformátusoknak, nincs, mert mi csakis olyan ünnepet ülünk, amely Jézussal és idvességünk történelmével van kapcsolatban. Október 31-e, amikor a reformáció megindulásáról emlékezünk meg, emléknap, amelyen hálát adunk Istennek a reformáció áldásaiért, de nem ünnepelünk. A reformáció által nyert áldásokról különben is legtöbb helyen az október 31- éhez legközelebb eső vasárnapon emlékeznek meg. Hasonlóképpen emléknapok: az újév első napja és az ó-esztendő utolsó estje, amikor hálát adunk mennyei Atyánknak a múltban velünk közlött áldásaiért és kérjük segedelmét a jövőre. Böjt Régi egyházi életünk nyomán ma is meg szokták különböztetni a húsvét előtti hat hetet böjt névvel, amely elnevezés onnan van, hogy a harmadik századtól kezdve a keresztyén egyházban a húsvétot megelőzőleg negyven napos testi böjtöt rendeltek el, ez idő alatt mindenféle hús és zsíros étel evésétől, hangos mulatozástól, sőt a házasságkötéstől is tartózkodni kellett. Későbben a böjtöt megelőző időt, amely január 6-tól a böjt kezdetéig tartott, farsangnak nevezték, s ezeken a napokon különböző címeken fékevesztett, akárhányszor erkölcstelen mulatozásokat vittek végbe. Református eleink a farsangi időt, minden vétkes cselekedetével egyetemben elítélték, kárhoztatták, a böjtöt ellenben nem mint testi sanyargatást, hanem mint a lélek megvizsgálásának és magunkba szállásának idejét nem helytelenítették. Innen van az, hogy húsvét előtt hat héttel megkezdjük a büjti vasárnapok tartását, és a legtöbb helyen az első böjti vasárnapon az Úrnak szent asztalát is megterítik számunkra. A lelki böjt, a lélek tüzetes és alapos megvizsgálása egyébként is mindig időszerű és hasznos. Úrvacsorában részvétel Az istentiszteletekhez tartozik a sákramentumok kiszolgáltatása, tehát az úri szent vacsorával való élés is. Református egyházunkban általánosságban hatszor van úrvacsora osztás, úgymint: karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor, böjt első vasárnapján, új kenyérért és új borért való hálaadáskor. Ezeken kívül a helyi szokás és szükséglet szerint többször is megteríthető az Úrnak szent asztala, ahova minnél többször, de mindig bűnbánó lélekkel, igazi szívtöredelemmel járulni Istennek tetsző és idvességes dolog. Adakozás Nem teljes a nyilvános istentisztelet, ha a résztvevők nem adakoznak Isten dicsőségére és segélyre szoruló embertársaink gyámolítására. Azzal mutatjuk meg Isten iránt való háládatosságunkat és élő hitünket, ha minél többet és minél job szívvel adakozunk. "Ki-ki, amint eltökélte az ő szívében, úgy adjon, ne szomorúságból, vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten." (2Kor.9) - mondja a Szentírás. Református anyaszentegyházunkat úgy erősíthetjük meg, Isten országát úgy munkálhatjuk igazán e földön, ha jó szívvel és készséggel adunk Isten dicsőségére abból, amit Isten nekünk adott. Eskütétel Az istentisztelet egyik nemének tekinthetjük az eskütételt is, amikor állításunkat Isten szent nevére hivatkozással erősítjük meg, ha tehát egyházi, vagy polgári hatóság hív föl eskütételre, ezt tenni Isten dicsőségére és embertársaink javára kötelességünk. Hitvallásos könyvek Mindazoknak, amik itt a református hitről és jellemről el vannak mondva, alapja a Biblia és a Biblia tanítása nyomán készült Második Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté, amely két könyv a Magyar Református Egyháznak szimbolikus, azaz hitvallásos könyve. Ami ebbe a két könyvbe meg van írva, aszerint hittek és cselekedtek őseink, mert ebben a két könyvben a Szentírás igaz tanítása van egybefoglalva.
