Egyházi Híradó, 2002 (40. évfolyam, 1-4. szám)
2002-01-01 / 1. szám
ZÁSZLÓK MÁRCIUSI SZÉLBEN 6. Oldal Egyházi Híradó A magyar nemzet életében van egy nap, amely kiemelkedik, s messzire világít abból a történelemből, melyet a mondavilági Hadak útjától napjainkig írt le ez a nép. S van egy év, mely tűzbetűkkel íródott fel az égre: 1848. A szabadságharc éve volt. Az ember legfőbb jellemzője, hogy szabadságra, békére, boldogságra vágyik. De a társadalmi viszonyok miatt ez akkor is sok-sok embernek hiányzott. S ma is hiányzik. Kiemelkedő ez a nap, mert ezen egy nép össze tudott fogni, helyt tudott állni, s az önös érdekeken túllépve megértette az idők szavát: “Legszentebb vallás a haza s emberiség” (Vörösmarty) Valahányszor jő a március, s megtisztító szelleme átleng a szíveken, kibomlanak a láthatatlan lobogók, a régiek s a mindig újak egyben, fönn repülnek a tiszta égen, s újból a Hadak útjára hívnak, mely Attila útja, Árpád Útja, Szent István, Rákóczi, Kossuth, Petőfi útja... a csillagok útja. Rájuk van írva: Világszabadság. A haladás s reakció erőinek harcaiból sikerrel bontakoztak ki s valósultak meg a reformkori eszmék. S lett Tudományos Akadémia, Nemzeti Kaszinó, Lánchíd, Duna, Tisza szabályozás, s lett magyar hivatalos nyelv a latin helyett. így mondta akkor Kölcsey: "Nyelvében él a nemzet". Széchenyi és Kossuth mégis-mégis egyet akart. Csak más utakon. Virágzó gazdasági életet, s függetlenséget. Akkor, amikor 1848 tavaszán egész Európán (Franciaországon, Pozsonyon, Olaszországon) forradalom söpört végig, átterjedt az Osztrák Birodalomba is. Bécsben március 13-án megbuktatják Mettemichet, aztán Magyarországra is eljut a hír, s "lángra kap a szikra". Petőfi szavára ("Cselekedjünk, polgártársak") elindul az ifjúság, több ezres tömeg gyűl össze... aztán március 15-e lesz a szabad sajtó és a foglyok szabadulásának napja, új politikai irányzat, liberális eszmények mutatnak előre egy emberibb élet felé. Meghirdetik a jobbágyfelszabadítást s az ország politikai függetlenségét. Kivirágzott a szabadság fája, melyről előbb még kétkedve kérdezett a költő. Most ott az elismerés, a lelkes köszöntés: "Ott áll majd a krónikákban / Neved pesti ifjúság". Csak... tudjuk, a márciusi virágokra gyakran lehel még fagyot a szél. Lett Mohácsa még e nagy ünepeknek, mert március 15-éhez szorosan hozza tartozik augusztus 13-a (Világosi fegyverletétel) s október 6-a is. Úgy összetartoznak, mint a fény és árnyék. Mégis a március gyújt a szívekben lángot. A fény legyőzi az árnyékot, az élet erősebb, mint a halál. Nem régen meghatódva olvastam XII. Pius pápa sorait a magyarokról: "Nagy dolgot cselekedni s erős lélekkel szenvedni magyar vonás". Ez a nemzet akkor kivívta Európa elismerését, csodálatát. Petőfi nem alkuszik. Ma is megkérdezi tőlünk: "Rabok legyünk vagy szabadok?" A kérdés élesen tevődik fel. Középút nincs.... S kibomlanak az ünnepi lobogók, s repülnek fönn-fonn a tiszta égen. A szabadság lobogói. A világszabadságéi. S elindulnak újra a Hadak útján, amerre lengnek selymei: Petőfi kinyújtott karja mutatja az irányt. Czondi Árpád (Kalotaszeg, VI. Évfolyam, 3. szám 1995. március) Karlph Waldo Emerson ÜDVÖZLŐ BESZÉD KOSSUTH LAJOSHOZ (részlet) "Ön a szabdság bajnoka, de a sorsé is. Feladatát nem Ön választotta, hanem Isten és az Ön vezérszelleme. Ezért mi nem Önnek szándékozunk köszönetét mondani. Csupán a szabadság angyalát látjuk Önben, amint országok és tengerek felett száll el, keresztezi a pártokat, nemzetiségeket, magánérdekeket és rátartiságot, népeket választ ketté, ahova megy és csak a jót vonzza a maga oldalára. Félünk Uram, hogy népszerűvé növekszik, hadd figyelmeztessük ennek a veszélyére. Eddig azonban minden országban és pártban csak a szív embereit nyerte meg. Nem tudom, de lehet, hogy még egy millióan lesznek. S akkor kívánom, hogy legyen az Ön ereje egyenlő a népszerűségével. De emlékezzék Uram, hogy a világban minden nagyszerű és kitűnő kisebbségben szokott lenni. Távol legyen tőlünk minden látszata a gyámkodásnak; mi inkább kérhetnénk az Önét. Ismerjük a szabadság laza állapotát, amelyet újra és újra meg kell erősíteni; igen napról-napra, mert ez hasonló a hadiállapothoz, mindig átsiklik azoktól, akik csak dicsekedni szoktak vele, azokhoz, akik harcolnak érte. És korunkban Ön a szabadságnak legelső katonája; nekünk kell sóvárognunk az Ön ítéletéért. Kik vagyunk mi, hogy mi diktálhatnánk Önnek? Ön megnyerte saját ügyét. Mi csak megerősíthetjük azt. A dolgozó embereknek ez országa mint munkást üdvözli Önt. Köztársaságunk a köztársaságit köszönti Önben. Csak ezt mondhatjuk: "Helyesen cselekedett, jól és hűségesen". Ön otthon aratta saját nemességét, mi is megadjuk Önnek a mienket, ahogyan az egyetemen mondják, ugyanazt a diplomát adjuk, de új vizsga nélkül. Minden szabályzatot felfüggesztünk ilyen óriási erény előtt. Ön bízvást lehet a szabadság egyetemének doktora; megszerezte magának ezt a jogot, hogy a mi Washingtonunkat tolmácsolja. S én nemcsak minden nagylelkű amerikai nevében mondom, hanem a gondolkozás törvénye nevében is, hogy nem azok, akik a róla elnevezett városban élnek, hanem azok, akik szerte a világon az ő szellemében gondolkoznak és cselekednek, - jogosultak Washington eszméit hirdetni és magyarázni. Uram! Bármilyen ellenkezés jöjjön is az önzéstől, az egyenetlenségtől vagy bárhonnan, gratulálunk Önnek, hogy megtanulta, hogyan lehet nyomort hatalommá, száműzetést hadjárattá, pillanatnyi vereséget tartós győzelemmé változtatni. Ez új kereszteshadjárat számára, amelyet Ön hallani akaró vagy nem akaró fülek előtt hirdet, megtörtént az amerikai fegyveres férfiak magvetése. Ön elmondta történetét az egész kontinensen, minden palotában, cölöpkunyhóban és préri-tanyán egyaránt. És amint Európa és Amerika partjai minden hónappal közelebb kerülnek egymáshoz és politikájuk egy napon találkozni fog, a krízis elérkezése mindnyájunkat kioktatva talál Magyarország jogai és sérelmei tekintetében, egyszersmind készen szabadságáért. Concord, 1852. május 11. Új Magyar Út, 1951 november-december.
