Egyházi Híradó, 2002 (40. évfolyam, 1-4. szám)
2002-04-01 / 2. szám
12. oldal_______________________________________ Egyházi Híradó leveiesiÁDÁNKBói Nagy tiszteletű Nagy Bálint Lelkipásztor iÁrnak! isteiA. írárvtí hálával köszörtöru. rueg örmefe és a gyülekezetetek a támogatást! Nagyorv. rvagy örömömre szolgált, hogy rvem isméjük személyese^ egymást, úgy dörvtöttek, hogy segíterv. ek teológiai ta rvulmá rvy aim folytatásában MÍlyeet csodálatos az, hogy isterv. mietdig tud segiteeú, új forrásokat megrvyítrvl, és ehhez embereket haszetál fel! Azért is hálás vagyok a Mietdeethatóetak, bogy olyaet lelkipásztorom vart, aki szívért viseli sorsomat. Abbaet a levélben, amelyben vad Z,sigmoetd Nagy tiszteletű (Áretak hírül adta a döntést, hogy támogatást küldettek rtekem, szerepelt egy utóírat is. Abban. írja, hogy szerette voleta KJxráczovíij előtt feladni a levelet, én. is azt írom most örtrtek, hogy szerettem volrut, ha etem is decemberben de legalább jaetuárbaet feladni ezt a levelet. Nem írtam meg azoetetal, így elmaradt mostaetáíg. elnézésüket kérem ezért. Nagyon, szégyertkezem a dolog miatt. Mírtdertkírtek etagyoet sok a teetnlvalója, etíetcs ez másként velem sem. sajetos az idő jó beosztása etem tartozik az erősségeim közé, pedig ez egy fontos dolog a mai világban valóbaet etagyoet etagy szeretettel fogadtam az ajáetdékukat, és ugyaetazzal a szeretettel köszöetöm is meg, remélve, hogy így sem késő. Tisztelettel kérem, hogy tolmácsolja köszöntemet és üdvözletemet a presbítéríumetak is! Kivártok örtrtek, szeretteírtek és az egész gyülekezetetek bertrtsőséges, megújító feltámadás-ürtrtepet, ugyaetakkor életére-életükre az lÁrísteettúláradóan, gazdag áldását. Még egyszer megköszönöm szívből áldozatkész szeretetük íráettam való meg ety ílvá etulását! ■Debrecen 2002. március 12. üdvözlettel: Hutzler Hertríetta Farkas Jusztina MAGÁNY? Magányos vagyok? Talán úgy látod...? De ez nem így van, mert Krisztusommal járok! O mindig velem van, érzem kezem fogja így könnyebb nekem, hogy van rám gondja! Elestem, fájt nagyon. Nagy keresztet kaptam. O akkor is velem volt, de én tompa voltam. Nem éreztem, pedig ott volt velem... Szelíd szeme nézett rám, és fogta kezem. Akkor én nem láttam, nem is hallottam. Nagy bénaságban csak egyhelyben állottam! Az évek múltak, gyógyult a seb, mert ó gyógyította! Most már tudom, hogy ő volt ki az utat mutatta. Nem hagyott elesve, segített felállni. Azóta is őt látom. Megtanított járni. Most fogja a kezem, érzem melegét. Azt a meleget, melyet oszt szerteszét. O hordta az igazi keresztet! De ő némán tűrte és gyenge ő nem lett! Erős volt, pedig sokan bántották. Köszönöm Krisztusom, hogy mindig velem voltál! Köszönöm, hogy mindezt már tudom, Hogy te voltál velem a nehéz úton! Gyógyult a lelkem, csak terád nézek. így jó nekem, uram köszönöm tenéked! Farkas Jusztina közel egy évig volt hűséges látogatója istentiszteleteinknek és a Biblia óráknak. Kardos Ilus nénit gondozta és minden vasárnap elkísérte őt a templomba. A múlt ősszel utazott vissza családjához, gyermekeihez és unokáihoz Budapestre. A kapcsolat továbbra is fennmaradt közötte és gyülekezetünk között. Rendszeresen küldjük számára is az Egyházi Híradót. Ő is üdvözletét küldi és jelen esetben versben is megfogalmazva Krisztushoz való tartozását. Kedves egyháztagok, barátok ismerősök, fogadják szeretettel Jusztina üdvözletét és ezt a verset, melyet húsvét előtt küldött számunkra. Isten áldását kérjük testvérünk életére és szolgálatára. N.B.
