Egyházi Híradó, 2001 (39. évfolyam, 1-4. szám)
2001-08-01 / 3. szám
Egyházi Híradó 3. oldal Rövid egyháztörténelem: REFORMÁTOROK ÉS A REFORMÁCIÓ Közvetlenül az 1500 után következő éveknek a keresztyénség története szempontjából különösen kiemelkedő, sorsdöntő jelentőségük volt, mert ekkor történtek meg az előkészületek a reformkísérleteknek és a nagy "hitszakadásnak". A reformáció megújította az egyházat, amelyben újra rátaláltak az egyetlen alapra, az igazi fundámentumra, a Szentírásra. A reformáció első képviselője Luther Márton volt, aki szerzetesként kezdte egyházi pályafutását. A kor szokása szerint a szerzetesi élet minden önsanyargató eszközét igénybe vette, hogy üdvösségre méltó, tiszta emberré legyen. A kérdése az volt: hogyan juthat az élő Isten kegyelmébe? A választ a Bibliából kapta meg 1512-ben a Róma levél 1:17. verséből: "Az igaz ember hitből él”. Ebben az igazságban találta meg lelke nyugalmát, Krisztusban való örömét. Ez az igazság azonban parancsoló erő is lett az életében, hogy szembeszálljon a bűnbocsánatot pénzért áruló egyház tévelygéseivel. 1517. október 31-én ( ezért ünnepeljük a reformáció emléknapját, az egyház megújulásának ünnepét ezen a napon ) 95 tételből álló vitairatot függesztett ki a wittembergi vártemplom kapujára. Ebben a vitairatban szembeszáll az egyház tanításaival. A hatás váratlan volt. Tanai rövidesen elterjedtek egész Németországban és a pápának is tudomást kellett róla venni, aki később kiátkozta: -Luther nem fogadta el a felajánlott bíborosi tisztet sem. Tanai visszavonására akarták rábírni, de ő semmit sem vont vissza tanításaiból. Ezzel az egyházszakadás elkezdődött. A védelmet Luther számára Bölcs Frigyes szász választófejedelem adta meg Wartburg várában. Az itt töltött esztendők alatt lefordította a Bibliát német nyelvre, majd visszatért Wittembergbe és mint tanár folytatta egyházébresztő munkáját. A lutheri reformáció főként a személyes hitet, az Isten iránt való bizodalmát hangsúlyozta. A papságot, mint külön rendet megszünteti, de hirdeti az egyetemes papságot, Isten előtt való életünk és szolgálatunk közös felelősségét. Két sákramentumot szolgáltat ki, a keresztséget és az úrvacsorát; elveti az átlényegülés tanát. Istentisztelet középpontja az igehirdetés. A reformáció nyomán fellendült a tudomány és az iskolaügy szerte Európában. Megtisztult a családi élet és rangot kapott az emberi hivatástudat. Fellendült az egyházi énekköltészet és az egyházi zene. Svájcban Zwingli Ulrik volt a reformáció elindítója, aki élete második felében Zürich lelkipásztora volt. Küzd az egyházban elharapódzott babonás szokások és téves tanítások ellen. Zwingli emelett hazája szabadságáért is küzdött. Svájci központtal egy habsburgellenes szövetséget akart szervezni. Amikor a katolikus és református kantonok (országrészek) Kappelnél 1531-ben megütköztek, Zwingli, mint seregének tábori lelkésze elesett a csatában. Zwingli sok tekintetben Luthernél és következetesebben hajtotta végre az egyházi élet tisztítását, mind a tanításban, mind az istentiszteleti formájában. A harmadik nagy reformátor Kálvin János volt. Párizsi egyetemi hallgató korában megismerkedett a lutheri reformáció tanaival és ő maga is komoly bibliai tanulmányokat folytatott. A reformáció terjesztéséért párizsból menekülnie kellett. Svájcba, Báselbe ment, ahol megírta, majd 1536-ban kiadta az "Institutio Religionis Christianae" (A keresztyénség vallási rendszere) című hatalmas művét, mely teljes formájában 1559 jelent meg. Kálvin nemcsak külső, formális reformációt kívánt, hanem a szívek és az élet ujjraformálását is megkövetelte. Genfben szigorú egyházfegyelmet gyakorolt még a város vezetői urai felett is. Végül is megelégelték Kálvin szigorát és 1538-ban száműzték. Strassburgba ment és az ottani francia nyelvű gyülekezetnek lett lelkipásztora. A genfiek azonban hamar belátták, hogyha városukat szeretnék megóvni a külső veszélytől és meg akarják tartani a reformáció vívmányait, akkor szükségük van Kálvinra is. Ezért érte mentek, ünnepélyesen bocsánatot kértek tőle és visszahívták. Ekkor hangzott el Kálvin híres mondata: "Szívemet, mit egy véres áldozatot Istennek ajánlom!" Kálvin genfi tartózkodása alatt szigorú erkölcsöt követelt és valósított meg a polgárok körében. Nem tűrt semmiféle ledérséget, könnyelműséget, üres fényűzést és szívén viselte a város szegényeinek sorsát. Megszervezte az egyháztanácsot, kidolgozta az istentisztelet pontos rendjét. Iskolát szervezett és gyermekeket felnőtteket egyaránt kátéjából tanította az evangéliumi hitre. Tanított, prédikált, szervezett és tevékenyen részt vett az államkormányzásban is. A kálvini reformáció alaptétele a hit által, ingyen kegyelemből való üdvösségről szóló tanítás. Az ember fő feladata Isten dicsőségének szolgálata. Kálvin az tanította kátéjában, hoj>y az emberi élet célja és legfőbb java az, ha Istent megismeri és Ot dicsőíti. Az egyház szolgálatában az alábbi négy tisztséget jelölte meg: pásztori, presbiteri, tanítói és a diakónusi. O állította össze a genfi egyház első énekeskönyvét, a Psalteriumot (zsoltároskönyvet). Kálvin hatására a református egyház istentiszteleti énekei elsősorban a zsoltárok. Isten kegyelmét a Szentlélek munkájában látta meg, aki nemcsak az egyházban, hanem a világban is munkálkodik. A kálvini reformáció hatására Genfben fellendült a tudomány és a művészet; az erkölcsös élet és a szorgalmas munka nyomán a város gazdasága egyre erősödött, gyarapodott. Genf városállama a későbbi századokban példája lett a demokratikus kormányzási formának. A kálvinizmus főként Németországban, Svájcban, Hollandiában, Skóciában, Angliában és Magyarországon terjedt el. Mi - Isten kegyelméből - Kálvin János által megújított református egyház tagjai vagyunk. A reformáció és a magyarság. Népünk körében hamar elterjedt a reformáció. Először a lutheri, majd később a kálvini ága. Nemcsak a külföldi kapcsolatok, hanem az 1526-os mohácsi vész utáni állapotok is gyorsították a reformáció terjedését. A lelki elesettségben és anyagi romlásban szenvedő magyar népnek gyógyírt jelentett a reformáció vigasztaló, bátorító, reménységet adó bizonyságtétele a nép között, a nép nyelvén hirdetett evangélium. A reformáció áldást jelentett a magyar nép számára történelmének sok szomorú korszakában. Az igehirdetés ébresztgette a nép lelkét, munkára és hitre buzdította. A református egyház kiváló iskolákat szervezett már 1536-tól, a sárospataki, a debreceni és a pápai kollégiumokban magas színvonalú oktatás folyt. A lutheri és kálvini irány fokozatosan szétvált a magyar reformációban is. 1567-ben a Debreceni Zsinaton elfogadták a II. Helvét Hitvallást, megalkották az egyház alkotmányát és ezzel lerakták az önálló református egyház alapjait. *** Vedd el a mi szivünknek hitetlenségét, Világosítsd meg elménknek nagy sötétségét, Rontsd el a gyűlölségnek kegyetlenségét, Engedd a te szent hitednek mindenütt egyességét! Huszár Gál éneke.
