Egyházi Híradó, 2001 (39. évfolyam, 1-4. szám)
2001-05-01 / 2. szám
Egyházi Híradó 12. oldal IN MEMÓRIÁM! Magyar testvéreinktől búcsúztunk Tűnné, Horváth Agnes, született 1909. szeptember 9-én Válaszút, Erdély. Elhunyt: 2001. május 23-án, Mission Hills, Ca. Életrajza: Erdélyben, a Mezőségen, Válaszút faluban született, Horváth Márton és Dobándi Katalin második gyermekeként; az első leánygyermekként. Heten voltak testvérek. Édesanyjukat elvesztették a legkisebb gyermek, Márton születését követően. Ágnes alig nyolc éves volt akkor és rá hárult testvéreinek gondozása, nevelése, a háztartás és a háztáj számtalan tennivalójával, gondjával együtt. Túl korán vállára szakadt felelősség volt ez egy gyermeklány számára. Testvérei Ágnest "Nenikának" szólították, kisöccse Márton számára pedig ő volt az egyetlen anya, akit ismert. Pár évre édesanyja halála után, favágás közben, édesapja is megfázott egy nagy viharban az erdőn és elvitte a tüdőgyulladás, így Ágnes még inkább egyedül maradt testvérei nevelésével. A kisebbeket sikeresen felnevelte, iskolába járatta, majd szakmát tanulni, míg az ő tanulmányai, éles esze ellenére szenvedtek, mert nem nyílt rá lehetőség. Mint egy fa, amelynek fő feladata lombkoronáit növelni, árnyékot, oltalmat biztosítani maga alatt a zsengébb növényeknek, nincs energiája, lehetősége saját kibontakozásával, virágzásával törődni. Testvérei fölnevelése után férjhez ment a falujabeli Túri Mihály ácsmesterhez. 24 éves korában született Ferenc fia, és rá egy évre Mihály. Férjét egyenessége, igazságossága folytán, Válaszút falu népe, egyhangúlag bírójának választotta meg. Aztán nehéz idők jöttek; két világháború. Ágnes élete tele volt váratlan, veszélyes fordulatokkal. Szerettei többször kerültek életveszélybe a háború forgatagában. Férjét félholtra verték, két fiát, akkor kilenc és tíz éves gyerekeket, a jó Isten kegyelme mentette meg attól, hogy anyjuk szeme láttára egy szalmakazal előtt agyonlőjék. Földönfutókká lettek. Elmenekültek a faluból, s bujdosásuk közben Ágnes egy szénabogja alját kaparta ki és oda rejtette el kicsi fiait, éjszaka, a vihar elől. Utána tovább menekülve, Kolozsvárra mentek. Minden tulajdonuk a hátukon levő ruha volt. Kolozsváron is többször kellett a nulláról kezdeniük mindent. Megérték azt, hogy akit befogadtak; etették, segítettek, ellenük fordúlt és kihasználta a családot. Sokat dolgozva, szerény körülmények között élve, fiaik oktatását kiteremtették, mert azt fontosnak találták. Amikor fiai családot lapítottak, Ágnes, "Mama", két unokája, István és Ildikó neveléséhez járult hozzá. 1984-ben, amikor unokái érettségiztek, férje, Túri Mihály elhunyt. Ágnes megözvegyült. 17 évvel élte túl urát. Életének utolsó 11 évét Los Angeles-ben töltötte, ahová István unokája kíséretében követte Ferenc fiát és Ildikó unokáját, akik előbb menekültek és megalapozták a család helyzetét az Új Világban. Akárcsak Erdélyben, Mama, örökmozgó, fáradthatatlan munkás volt. 90 éves koráig két 30 éves együtt nem vehette fel a versenyt. Egyszerű, egyenes, józan teremtés volt, két lábával mindig a földön járt. Nem szívlelte a lustálkodást, mellébeszélést, pletykát, intrikát. Nagyra értékelte az egyenességet, korrektséget, jóindulatot. Mosott, vasalt, főzött, mosogatott, végigtakarította minden nap az egész házat, ami egyébként is ragyogott; különben Mama nem nyughatott. Rendet tartott azzal az ügyességgel, gyorsasággal, amit csak 75 év háztartásvezetési rutin adhat. A kertet ápolta, amint lehullott levél volt a földön, rögtön összeszedte. Amerikai szomszédaink, látva serénykedését, a teraszukról tapsoltak, mert angol szavaikat nem értette. Kedvencei a növények, és minden fajta és színű virágok mindig szaporodtak, virultak a keze nyomán, és örült, ha adhatott belőle barátnak, ismerősnek, vagy a templom számára. A kék madarak a vállára, s az ölébe szálltak, a mókusok a kezéből ettek. Festő fia, Mihály műtermében a legjobb képkeret készítő segédnek bizonyúlt. Mérnök fia, Ferenc szerszámgépműhelyében is fia jobbkeze volt, pótolhatatlan asszisztens, aki ügyes, figyelmes, és fia kezébe adja a megfelelő szerszámot, összetakarítja a műhelyt a lehullott fémforgácstól. 90 éves koráig olyan tevékeny volt, hogy csodájára jártak. Aztán hirtelen életveszélyes helyzetbe került. Két súlyos műtéten esett át sikeresen. Járóképességét a hosszú kórházi ágybanfekvés elvette, de életkedvét, bizakodását abban, hogy állapota jobbra fordul, s humorérzékét nem csorbította. Még egy jó hónap, és Mama ölébe vehette volna kis fiú dédunokáját. A dédnagymamaságot azonban már nem érhette meg. Hűséges szíve, amely két altatás során sem hagyta cserben, 91 és fél éves korában 2001. május 23-án délben megszűnt dobogni. NYUGODJÉK BÉKÉBEN, AZ ÖRÖK FELTÁMADÁSIG! (Vodnákné Túri Ildikó, unokád) t Varga Ida magyar testvérünk:született 1931 december 29. Budapest. 69 éves korában, hosszú súlyos betegség után szólította haza Teremtője a mennyei otthonba. Sokáig volt kórházban. A Szent Jegyeket, a kenyeret és bort a kórházban 2001. május 10-én vette magához. 2001. május 18-án hunyt el Tarzana-i Otthon elfekvő osztályán. Végbúcsút 2001. június 2-án vett tőle a család, a barátok, az ismerősök a San Fernadó Völgyi Magyar Református Egyház templomában de. 11 órakor. Divattervező és ruhakészítő volt, tübbek között ő tervezte és varrta meg Diana Ross népszerű énekesnő ruháit. Gyászolják őt Erika, Éva, és Ernő (Magyarország), valamint mindazok akik szerették és tisztelték Őt. Nyugodjék békében! t Császy Goedény Ilona. 1899 augusztus 1-én Szatmár megyében született. 2001. Június 24-én Glendale (CA) tért meg az Örökkévaló otthonba. Szép, hosszú életet adott neki az Életnek Ura. Helga; a család barátja a hosszú élet történetéről beszél: Magyarországon, Sándorhomokon született 1899. augusztus 1-én. Szatmár megyében nőtt fel és ott kötött házasságot Császy Miklóssal 1924. szeptember 20-án. Debrecenben majd Budapesten éltek. A II. világháború után a férje -aki katonatiszt volt a Magyar Hadseregben - nem tudott visszatérni otthonába és így Ausztriában élt közel 5 évig. Onnét az '50-es évek elején az USA-ba vándorolt, ahol 1958 novemberében állampolgár lett. Miklós és Hona hosszú évekig külön kellett éljenek az acélfüggöny "jóvoltából". Az 56-os Szabadságharc után 1958-ban férje úgy látta jónak, hogy felesége is vele legyen az USA-ban és együtt tudják eltölteni életüket. Ilona 1958 decemberében érkezett az USA-ba és 1981 novemberében lett állampolgár. A férje 1979 szeptemberében hunyt el. Én, mint régi barát segítettem Ilonát a különböző hivatali ügyek intézésében és tanúja voltam mikor állampolgár lett. Ilona is jól beszélt németül így állandó látogatója volt otthonunknak (anyámnak és a kutyámnak) és mindig otthon érezte magát nálunk. Minden ünnepet nálunk töltött. Érdekes élete volt, de mindig csak Istenben hitt. Most újra együtt lehet szeretett férjével. Ilus itt állunk végső búcsút venni Tőled: Emma, Anton és Én (Helga) Nyugodjál békében, Isten Veled; amíg újra találkozunk. Szeretettel gondol rád Helga. Nyugodjál békében, az örök feltámadásig! t
